1972. október 31. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
247
/ l ’j 62* 1 rek, nemosak életben maradt* De azért aggódunk érte* A szülő, aki a XVIII. kerületi KISZ lakótelepen lakik, elhozta, és titkárnőmnél hagyta a képet azzal, hogy észrevették, hogy tettünk valamit a gyerekért. \ Úgy érzem, hogy ha * mi olyan értelemben, olyan szellemben alakulunk át, hogy nemosak az a fontos, hogy ma hány forintra, vagy még inkább hány dollárra tudunk szert tenni,hanem hogy miiyen nagy dolog adni, az nagyon nagy dolog. Mert az orvos, a nővér, a takarítónő hallatlanul sokat tud adni, nem— osak azoknak, akik szeretettel fordulnak hozzá, hanem az egész társadalomnak is. Nem lehet szooialista az a társadalom, amely az öregemberben nyűgöt lát. Az öreg ember az a példa, amelyen % keresztül társadalmunk vizsgázik a szooializmusból. Ott ninos anyagi érdekeltség, nem kívánhatunk tőlük sem protekciót, sem anyagiakat, de i itt vizsgázunk szooialista humanizmusból, és számos másból. Ha van az orvos—egészs ég ügynek hivatása, akkor azt nemosak abban látom, hogy az adott 4 oasust, a beteget | Iparkodik meggyógyítani, és utána iparkodik megfelelő prevenft Á-D-U u tiv eljárásokat alkalmazni, hanem azzal is, hogy az emberekben felkelti a legnemesebb szooialista-humanista érzéseket, és azok úgy terebélyesednék el a társadalomban, hogy végül, ha ide-jön egy nyugati vagy afrikai állampolgár, azt mondja, hogy itt van valami a levegőben, és az nekem tetszik. De mi, egészségügyiek, ebben a törekvésünkben a társadalom visszhangját is akarjuk adni. Nemosak mi akarjuk a 1 társadalmat erre a gonddkozásra nevelni, hanem szakadatlanul kapjuk is az impulzusokat, és Így tud az egészségügy az etikai kérdésben nemosak példát mutatni a társadalomnak azzal, hogy w leveti a mai nagyon keserves, osunya vonásokat, hanem olyan ér— - _ _ _. — — - — — ■ — .....—■ — ■ ■ r t í
