1972. február 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
201
nemcsak azért, mert egy csoportnak, egy kerületnek a küldöttje, hanem azért, mert elsősorban ennek a városnak a lakói vagyunk, azok is szeretnénk maradni. Valahogy az ember úgy van ezekkel a kérdésekkel, mint azt egy hires hindu jogi irta, amikor Magya országon j^rt az 193<J-as években. Hírből ismerem, nem emlékezhetek ré. Tartott egy előadást, az előadás végén dedikálta a könyvét magyarul. Különböző jóga tanokat hirdetett, esetleg vitathatok, esetleg nem vitathatok, de a lényeg az a szöveg, amelyet a könyvekbe irt ez a hires jógi, Jesudian. Azt irta be magyarul, hogy "ezen az utón megtett egyetlen lépés sem felesleges". Valahogy úgy vagyok vele, ha nagy gondolatokhoz szólok hozzé, hogy egyetlen szóxsem felesleges, amit itt beviszünk a köztudatba, amit itt az asztalra teszünk, egyetlen javaslat sem lehet felesleges. Nyilvánvaló azonban, hogy a felesleges vagy nem felesleges fogalma mellett ott van a megvalósíthatós^g, a realitás kérdése is. Továbbmennék, a lakéskérdésből indultam el, de oda is | fogok visszalyukadni. Két nagyon fontos probléma van: a lakás és a közlekedés, a közlekedésen belül pedig az ut. A Végrehajtóbizottság egy nagy összeget étcsoportosit. ■ á Lz nyilván hosszas megfontolás eredménye, nem akarok vitába szállni vele, mert az előzményeket nem ismerem, a ja- vaslat, amely* elénk került, nyilván nem légből kapott, hanem nagyon is megalapozott és helyes. Azonban - és itt az "azonban" az, ami nagyon elgondolkoztató - évek hosszú sorén bebizonyosodott, hogy a műnkét csak úgy tudjuk végezni, ha következetesen oldjuk meg a feladatokat, és /oÁ |
