1972. február 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

186

Ugyanakkor azt olvashatjuk, hogy a beszerzésre kerülő jármüvek a selejtezéseket sem pótolnék teljes mértékben.

Mint az előbb is felmerült, súlyponti téma a lakésépités, de nap* mint nap visszatérő probléma a közlekeádés is. El kell ismernünk: ma mér többezren költöznek uj lakésba, uj körülmények közé, tovébbra is a legfontosabb a lakásépítés*, de ennek megvalósitésa az eszközök koncentrélés* t kivénja.

Hogyan tudunk akkor azon regiteni, hogy jobb legyen a közlekedés? Tálén egy példét mondok. Egy kétgyermekes családanya naponta több mint egy-egy órét utazik oda-vissza a munkahelyére és haza, közben héromszor száll ét más autóbuszra, és ezt ceszi mér évek óta. Véletlenül lehetősége nyilt arra, hogy szinte gyalog elérhető távolságra egy hasonló munkahelyet kapjon. Kérte vállalatának igazgatóját, járuljon hozzá az áthelyezéshez. Miután az igazgató erre

nem volt hajlandó, kénytelen volt felmondani, hogy meg- iá'nt éti/

szabaduljon a igtokr autóbuszokra való felkapaszkodástól, esőben-szélben a megállóhelyen való várakozástól. Ezenfelül háztartási bevásárlási nehézségeinek fokozódása következtében több mint két órét töltött el bévé sáriéssal. Minthogy ismeretes módon a közlekedésben javulás nem várható, tehát kénytelen volt felmondani. Kérnem a sajtó képviselőit, adjanak erkölcsi segítséget a tanácstagok**7; különben hogyan magyarázzuk meg, hogy a legfőbb érték az ember, és hogy a dolgozó anyák második műszakjának megkönnyítése éraekében mindent megteszünk, amikor a véllalati gépkocsi ülésébe bele kénye Íme skedő igazgató a szebb statisztika érdekében az áthelyezéshez nem járul hozzá, csak felmondással engedi el a dolgozót. Ugyanis lényeges különbség, ha

t_ s

^ - : é

^ - 26 -