1971. július 13-14. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
613
^ 82. azonban szeretnék egy megjegyaést fűzni. Az eniberek legfőbb vágya > normális körülmények közé jutni és a családnak megfelelő elhelyezést biztosítani. Ott vétenénk el a mércét, ha az emberközpontúságot befejezettnek, megvalés ltottnak tekinte/nénk azaal, hogy jó lakáshoz juttattuk az embert. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban idézzem a művelődéspolitikai bizottság egyik tagját, Máriássy Juditot, aki közben elutazott és hozzám ez ügyben irt levelében a következőket mondja: Igaz, hogy elsőrendű szükségletük ez volt: lakni. De most életformát kell kialakitaniok, anyagi gondok és rossz közfekedési lehetőségek közepette. Ez az uj életforma lehet olyan is, mint például a gazdag Stockholm satelit-városaiban, ahol minden megtalálható, bank, áruház, munkaközvetítő, fodrász stb. De az ott élők mégis valamiféle más emberi kategóriához tartoznak, mint a centrumbeliek, akik a szinházak, a mozik, a képtárak, a könyvtárak, a kis bisztrók sokasága között válogathatnak, ők élnek praktikusan, közel laknak munkahelyükhöz, egészséges kröülmények között, és ők mégis szegényebbek Svédországban. Nem koronában szegények, hanem életüket méretezték eleve alacsonyabb szintűre, szárazabbra, egyszerűbbre, mint a központban élő polgárokét. Még egy idézet leveléből: A gyakorlat azt mutatja, hogy sokan ezeket a beruházásokat - a járulékos, kulturális beruházásokra gondol - amolyan ráadásnak, dísznek, luxusnak vélik, mondván, hogy előbb legyyn elegendő bolt, körzeti rendelő stb. Szerintem nincs sorrendiség. Mindez legyen ott, ahol az emberek tízezrei élnek. Több kulturált szórakozási lehetőség és kevesebb páciens ^ a rendelőben vagy éppen a detoxikáló állomáson! Ez tehát, ami a létesít még eket illeti. i Másik megjegyzésem, aminek gondját Kőmives elvtárs is em- ilitette, hogy aggaszt bennünket, hogy a költségvetési intézmények ! , ; 93 I . _______ I % i I
