1971. július 13-14. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
365
területektől elmaradó - bérezést feltételek mellett fokozták a munkaerő biztosításának nehézségeit. így ezek az infrastrukturális környezetet biztosító vállalatok előtt álló mennyiségi és minőségi feladatok ellátása a vállalatok dolgozóitól és vezetőitől az átlagosnál nagyobb erőfeszítéseket Jcbvetelt meg. Ezek az erőfeszítések valamennyi területen eredményesek voltak, bővült az ellátás - és a korábbi öt éves tervekhez képest - javult a munka hatékonysága. A termelési, teljesítményi és áruforgalmi volumen még a tipikusan városgazdálkodási ágazatokban is növekedett úgy, hogy a termelés emelkedés forrása teljes mértékben a hatékonyság növekedése volt. A foglalkoztatottak száma a tanácsi gazdaság egészét tekintve az öt év folyamán azonos szinten mozgott, de a tipikusan városgazdálkodási ái;azatoknál változatlanul érvényesült a csökkenés tendencia, sőt fokozódott is. /Éves átlagban a második 5 éves tervben - 0. I %: a harmadik 5 éves tervben - 0. 9 % volt/. • ! A munkás és ezzel azonos állománycsoportokba tartozó dolgozók számának csökkenése főként a közlekedés, ingatlankezelés, épitőipar és közműellátás terén okozott problémát a feladatok ellátásában. A BKV-nál a forgalom /férőhelykilométer/ 8 %-os növekedésével szemben, a forgalmi létszám 38.9 %-kal csökkent, amelyből a teljes kalauznélküli közlekedés bevezetésének létszámkihatását levonva /3. 600 fő/ is több, mint a 8 %-os csökkenés mértéke. Jellemző, hogy az autóbuszközlekedés területén - ahol amúgy Is problémát okozott az utasszám nagymértékű növekedése - az egy autóbuszra jutó gépkocsivezetők száma 1.97- ről 1.76-ra; a karbantartók száma 1.25-ről 1.13-ra csökkent, amelynek következtében a forgalomnak adott Jármüvek aránya is visszaesett. Az építőiparban,valamennyi területen nagymértékű a szaknumkáslilány,illetve a létszám folyamatos csökkenése. Az 1970. évben a kőművesek száma 15 %-kal, az asztalosoké 20 %-kal, a bádogosoké 15 %-kal, a szobafestőké 18 %-kal, az ácsoké 8 %-kal volt alacsonyabb, mint 1966-ban, csak a legjelentősebb csökkenéseket felsorolva. Az ingatlankezelés területén a munkáslétszámban bekövetkezett több, mint 10 %- j os csökkenésben a szakmunkások száma dominál. A legproblematikusabb hiány az ács, az állványozó és a tetőfedő-bádogos szakmákban. ^----------- 7 ■— —— - 1 —— I- 52 -