1969. szeptember 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

80

Azért hagnsulyozom ilyen gyakran, hogy nem szabad ezt megtennünk. Arra kell törekednünk, hogy erőinket koncentráljuk,és amit megkezd- tünk, azt fejezzük be. Nem gondolok természetesen olyanra, amit már eleve évekre előre terveztünk, de pl. a Gyáli-uti kórház bővítése és hasonló kisebbek nem szabad, hogy 2-3 évre húzódjanak, amikor pedig a Tanács elfogadta őket. Nem tartom szükségesnek, hogy ilyen példákkal hozakodjak elő, a maga működési területéről mindenki bőven tudna példákat mondani.

A másik, ami végighúzódik mind a fejlesztési, mind a költségvetési anyagon, hogy nincs elegendő kapacitás. Az I. félévi gazdálkodásról szóló jelentésből is kiderül, hogy ez a kapacitáshiány egyes számítások szerint az építőiparban minimum 3o százalékos. Vagyis 3o százalékkal nagyobb az építőipai' munkája iránti kereslet, mint amennyit az építőipar el tud látni. Ez is arra int, hogy csak annyit fogadjuk el kezdésre, amennyinek a befejezését a meglévő kapacitás biztosítja. Nem elegendő azonban csak megállapítani, mert azt már nagyon sokszor megtettük, hogy nincs elegendő építőipari kapacitás. Tudom, hogy sok és jelentős lépés történt azért, hogy az építőipari kapacitás nőj^ön. Ki kell várnunk tehát azt az időt, amikor az építőipari kapacitás és a munkája iránti kereslet, ha nem is egy-egy arányú lesz, de legalább a 3o százalékos különbség jelentősen csökken.

Ehhez azonban még valamit kell tenni] Olvastam az

I. félévi gazdálkodásról szóló anyagban, hogy a tanácsi építőipar nyeresége 80 százalékkal nőtt. Itt is elhangzott az előbb Kőmives elvtárs azájából, hogy ugyanakkor a tanácsi építőipar dolgozóinak bérszínvonala lényegesen alacsonyabb a nem tanácsi iparban dolgozóiétól. Pedig a tanácsi ipar nyeresége lényegesen gyorsabb ütemben növekedett, mint a miniszteriális iparé. De persze ez leszűkített terület és nem akarok rá részletesebben kitérnij meaft nem kizárólag a tanácsi építőiparra vonatkozik, hanem ugyanúgy vonatkozik a [ közlekedésre és más ágazatokra is. Ugyanakkor csak létszámmal növelni a kapacitást, nem volna helyes, nemcsak azért, mert alig- alig volna rá mód, hanem azért sem, mert nem is volna gazdaságos.

Az intenziv, gazdaságos megoldásokra kell törekedni.

j ;

I- 16 -