1969. szeptember 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
70
f A Tanács bevételei az I. félévben kedvezően alakultak. A bevételi tevékenység a terveknek megfelelően folyt, Így sem a beruházások, sem a költségvetés finanszírozásában problémák nem voltak. A költségvetési kiadások teljesítése időarányosan 47-48 százalék, amelyet megfelelőnek kell minősíteni. Szólni kell az I. félév eredményein belül a munkaerő- helyzetről, elsősorban az össz-fővárosi munkaerőhelyzetről, ezen belül a Tanács egyes területein jelentkező és egyre komikusabbá váló létszámhiányról. Az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben az I. félévben összesen 898.ooo főt foglalkoztattak. Ez 2.4 százalékkal magasabb foglalkoztatási szám, vagy érték, mint araeny- nyi az előző év azonos időszakában volt. A legszámotjtevőbb a létszámnövekedés a belkereskedelemben. Nőttek is, enyhültek is az építőipar gondjai. Ebből a teljes létszámemelkedésből az iparra jutó emelkedés mindössze o.3 százalék volt. Ez a növekedés egyes . területeken enyhítette a belkereskedelmi és az építőipari feszültségeket, más területeken, elsősorban a Tanács kommunális területein viszont ismét feszültségek keletkeztek. Egyre feszültebb munkaerőhelyzet keletkezik pl. közlekedési vállalatainknál, elsősorban a forgalmi személyzetet illetőleg, de egyre leewikusabbá válik a létszámhiány a közlekedési vállalat ipari karbantartó szerviz műhelyeiben a szakmunkásokat illetőleg is. Probléma jelentkezik a létszámellátásban a köztisztaság területén is. Egyéb kommunális területek, mint pl* a csEfcorna és a viz is, egyre problematikusabb létszámhiánnyal küzdenek, nem is szólva saját építőiparunk és általában a házilagos építőipari szervezetek munkaerő-gondjairól. Ez a probléma adott^és két dolog segíthet rajta: Egyfelől az, hogy egyes területeken az u.n. kapun belüli munkaerőfeleslegek felszabadítása ténylegesen szükséges azért, hogy egyáltalán munkaerő legyen, más-felől pedig vitathatatlanul szükséges lesz, és van is ilyen törekvés a VB részéről, hogy eljárjunk azért, i hogy a tanácsi iparágakban és ágazatokban azonos bérszínvonal legyen S^a^minisztériumi és egyéb szektorokban. Ha tehát az építőiparban egyáltalán remélni kivánjuk azt, hogy valamilyen felszabaduló munkaerőt fel tudjunk venni, saját építőipari szervezetünkön belül azonos bérszínvonal kialakítása szükséges hozzá. Ilyen irá1 ^ —^— — - — - - - - — — - - - - — ■- 6 I
