1969. július 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

313

fejlesztésekhez képest. Azt is látni kell, hogy az uj gazdasági mechanizmus ösztönzői gyakorlatilag ezeket a gazdasági előnyöket még inkább előtérbe hozzák.

Ennek a gazdasági agglomerációnak a hátrányai nagyarészt társadalompolitikai megfontolások alapján mutathatók ki. Ilyen pél^&ÍJl az, hogy a budapesti ipari túlsúly önmagában fékezi a vidéki ipartelepitést, a vidéki ellenpólusok gyorsabb ütemü kifejlődését. XX Ez a körülmény azt is eredményezi, hogy a lakosság foglalkoztatása nagyon nagy eltérést mutat területeS- kint, a foglalkoztatásnak pedig végső soron életszínvonal vetü- lete van. Ide sorolható az a hátrány, hogy a Budapesten fejlődő ipari tevékenység a kommunális természetű szolgáltatásokból egyre többet vesz igénybe, ami végső soron már közvetlenül visszahat a lakosság fogyasztási érdekeire és végül - nem akarom hosszúra nyújtani a sort - ide sorolhatók mindazok a városi ártalmak, amelyek a főváros életében sajnos jelentős mértékben megvannak, mint a zaj, bűz stb.

Felszínre hozták ezek a kutatások azt, hogy ezeknek az előnyöknek és hátrányoknak a mérlege gazdasági oldalról előnyös és ezért van az, hogy a fővárosban és általában az agglomerációkban ’ a rendelkezések és más területen érvényesített határozatok ellenére is az agglomeráció növekszik és tart.

Azt kell tehát mondani és azt hozták felszínre a kutatások, hogy az agglomerációt egy olyan társadalmi mozgásnak kell tekinteni, amely gazdasági alapokból indul ki és amely objektív jellegű.

Felmerül rögtön az a kérdés, hogy vajon ez az objektivitás azt jelenti—e, hogy ezzel a mozgással szemben tehetetlenek vagyunk-e. A válasz egyértelműen az, hogy nem. Miután gazdasági

I ^ _

^ - 24/b -