1969. február 25. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
270
kozás igénye másodlagos, az egészségügyi gondozáshoz és az ápolási követelményekhez képest. Az egyedülálló öregek otthoni kezelése sokkal nehezebb, mint a szociális atthonban lévőké, ahol ápolószemélyzet is van. Ezért az egyedülálló öregeket sokkal tovább kell kórházban tartani, egészen addig, amig önmagukat eltudják látni. Állami segitséget elsősorban az egyedülálló öregek ellátásához kell nyújtani, ahol családtagok vannak lehetőleg ezek kötelességévé kell tenni az idős emberről való gondosko- dást. Ahol pedig az öregek ellátásához a család körülményei, vagy lakás- viszonyai nem megfelelőek, állami segitséget kell nyújtani, a gondozásra köteles hozzátartozóktól azonban fokozottabb anyagi hozzájárulást kell igényelni. A társadalmi szervek segitségét elsősorban a területi gondozáshoz és a szociális otthonokban elhelyezett egyedülálló öregek rendszeres látogatásához indokolt kérni. Akiknek a nyugdija magasabb, nyugdíjas otthonokban helyezhetők el, ahol önköltségi alapom a takarítás, az élelmezés, a fűtés, stb. is biztosítható. A szociális ellátás további fejlesztéséhez még az eddiginél is több anyagi támegatás szükséges, elsősorban a létszámfejlesztés és a . fenntartási nermák emelése indekolt. Ezért javasolja, hogy a Tanács IV. ötéves terv célkitűzéseinek meghatározásánál vegye figyelembe az öregek, egészségügyi és szociális körülményeinek javításéra vonatkozó igényeket. .Balla Károlynál Budapesten 16 öregek napközi otthona működik, 600 fővel. Ez azonban kevés, ezért egyetért azzal a javaslattal, hogy a vállalatok, intézmények, társadalmi szervek kihasználatlan helyiségeivel segitséget nyújtsanak. Újszerű kísérletnek tartja a nyugdíjasok házát, azonban ennek magas önköltsége miatt a jelenlegi helyzetben megoldási ’ lehetőséget mem nyújt. A területi házi gondozás kérdéseivel kapcsolatosan megemlíti, hogy a XVI. kerületben ezen a területen 1 fő gondozó látja el a feladatokat, aki egymaga mindent ellátni nen képes • Úgy gondolja, hogy a területi gondozói feladatok ellátását nem kellene érettségi bizonyítvány bemutatásához kötni, hanem az általános iskolát végzett fiatalok közül kellene képezni olyan munkaerőket, akik ezt a munkát eLtudnák látni. A szociális segély kérdéseivel foglalkozva úgy véli, hogy nem helyes, hogy ebből a segélyezési keretből kell fedezni a börtönből szabadultak számára történő juttatásokat is, mert a börtönből szabadultak benti munkájuk után bért kapnak. Befejezésül kifejti azt a véleményét, hogy a szociális gondozási problémák megoldására az eddiginél nagyobb társadalmi összefogás szükséges. 2 \ ® M ! 9 1 . * ■— 1 - 13 -
