1969. január 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

262

* - 6 hatalmazzák fel a Végrehajtó Blzattságat arra, hagy az elhangzott javaslatok mérlegelése után döntsön a többletbevételek felhasználásáról.

Hozzászólók: dr.Lukács István, Kilián József, Papp Józsefné, Rosner Antal, dr.Wittmon István, Porkoláb Károlyné, Müller Károly, Kerekes Imre, Kocsis János, dr.Gál Ferenc, Klein Ferenc , Biró István, Huber Béla, Poór Lajos, Majzik Tibor, dr.Reischl Antal, Rajcsányi László, Mátéffy Sándor.

dr.Lukács István a határozati javaslatok 3«/n. pontjának módosítását javasolja, oly módon, hogy a VB. átcsoportosítás! jogkörét ne összeghatárra tekintet nélkül gyakorolja, hanem az összeg egyharmadáaak erejéig. Ez a módosítás alkalmat ad a Végrehajtó Bizottságnak, hogy az évközben szükséges operatív intézkedéseket megtegye. Javasolja továbbá, hogy a Fővárosi Tanács határozatot hozzon a vállalatok fejlesztési alapjából létesülő szociális létesítmények - elsősorban az óvodák - segítésére , az ehhez a létesítményhez szükséges ingatlanak kedvezményes ármegállapításának biztosításával. A költségvetés bevételi forrásairól szólva úgy véli, hogy jelentős összegűek a lakess ágtól származó pénzbevételek. Ezek nagyabb hányada pedig a kisiparosok és magánkereskedők jövedelemadójából származik. Tapasztalata szerint a kisiparosak egy részénél mind a pénztárkönyvvezetési narál,mind az adóbevallási morál rendkívül gyenge és rossz.

A jogszabályok lehetőséget adnak, hogy ezen a területen rendet lehessen teremteni, ehhez azonban szükséges a megfelelő ellenőrzés és hatékony intézkedés. Úgy itéli meg, hogy erre a feladatra a fővárosi pénzügyi szervek alkalmasak, azonban szükségesnek tartotta, hogy erről a problémáról a Tanácsot is tájékoztassa.

Kilián József bevezetőben megállapítja, hogy mind a népgazdaság egészében, mind a főváros életében az uj gazdasági mechanizmus bevezetése eredményes volt. ügy érzi, hogy az 1969-es évi fejlesztési terv és költségvetés összeállításénál a Végrehajtó Bizottság igyekezett biztosítani a tervszerű fejlődést és gazdálkodást.

A XX. kerület fejlődéséről elmondja, hogy az a III. ötéves terv időszakában meggyorsult, ezen időszakban ugyanis a kerület nagyobb fejlődést ért el, nimt az azt megelőző tiz évben összesen. Példaként megemlíti, hogy az 1960 évet megelőző tiz esztendőben évente átlagban 300 lakás épült, mig a legutóbbi 3 óv alatt ez a szán 600-ra emelkedett. Ez a nagymértékű növekedés sem biztosítja azt, hogy a szükségletek ezen a területen kielégítést nyerjenek. Véleménye szerint a fejlődő ágazatok között a legnagyobb

I V&