1968. szeptember 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
50
- 11 letékügyekben hozott államigazgatási határozatok megtámadásának kérdéseivel ebből a szempontból is foglalkozni kívánok. Az uj gazdaságirányítási rendszer lényegesen éreztette hatását a vállalatok, szövetkezetek pénzügyi gazdálkodásában. 1967. óv II., és 1968. év I. félévében jelentős számban érkeztek a bírósághoz olyan perek, amelyeket vállalat vagy szövetkezet indított a- dóügyben hozott államigazgatási határozat hatályon ki- vül helyezése iránt. A porok tapasztalata alapján úgy tűnik, hogy a vállalatok igyekeznek ezen a téren is kikerülni a bürokratikus közönyből. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a vállalat szempontjából közömbös volt az adó kivetése; nem vizsgálta, hogy a pénzügyi hatóság jogszerűen vetette-e ki az adót. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában az adó- és illeték a közérdekű állami feladatok megvalósitásá- hoz szükséges anyagi fedezet biztosításának egyik elsőrendű forrása. Az adórendszerben /kivetés, behajtás/ mutatkozó hiányosságok ezt afedezexbiztositást hátráltatják vagy veszélyeztetik. Éppen erre figyelemmel kell az adómorál problémájával is foglalkozni. Úgy tűnik, hogy a magánszemélyek adózása terén az adómorál most is meglehetősen laza. Visszatérő jelenség az adózók tekintélyes részénél az a törekvés, hogy kivonják magukat az adófizetési kötelezettség alól. Ez a magatartás osökkenti az állam bevételeit,az adózót jogtalan jövedelemhez juttatja, demoralizálóan hat az adófizetési kötelezettségüknek pontosan eleget t^vő és ennek terhét viselő állampolgárokra. Az adómorál ellen vótőlc - különösen kiskereskedők, kisiparosok - magatartása közvetlenül kihat és rendkívül káros a kifogástalan riskereskedőkre, kisiparosokra a- zért is, mert nem tudnak versenyt tartani azokkal? akiknek tevékenységét nem terhelik adók, illetőleg akik az adófizetési kötelezettség alól akár részben, akár e- gészben kibújnak. Az ilyen elemek elleni fellépés állandó feladata a pénzügyi szerveknek, de sok esetben a bűnüldöző szerveknek is. Leleplezésükhöz azonban nem f mindig sikeres a hatósági eljárás. Szükséges a társadalmi támogatás is; annak a közszellemnck a kialakulása, amely az ilyen jelenségeket nem tűri. A kérdés hangsúlyozása azért is időszerű, mert az uj gazdaságirányítási rendszerben a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése érdekében sok uj kisiparos és kiskereskedő egzisztencia keletkezett. Fontos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy ezek között ne az üzérkedés, ügyeskedés morálja, hanem az állampolgári kötelességek pontos teljesítésének tudata alakuljon ki. Jelentőséget ad a kérdésnek az is, hogy az uj gazdaságirányítási rendszer szabad szerződési lehetőségeket 5o jfii I m i '
