1967. október 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
89
dós peremkerületek is ugyanezt mondhatják el magukról. Több dologban azonban úgy vagyunk, hogy kinőttük a ruhánkat, és ami 15-20 évvel ezelőtt megfelelt, az ma már megoldásra váró, égető kérdés. így vagyunk többek között az oktatás ügyével is. A lélekszámban rendkívüli mértékben megnövekedett kerület oktatási intézményei nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel. A kivirágzott Lakatos- és a szirmait most bontogató KTSZ-telep fcár központilag kapott kommunális ellátottságot, mégis úgy érezzük, hogy nem tudják ezt megoldani egyrészt azért, mert elég későn, szinte a teljes beépülés idejében kerülnek átadásra ezek az intézmények, másrészt már az első pillanattól fogva túlzsúfoltakká válnak, és ezzel a régi területek gondjait növelik, nenhogy csökkentenék. Úgy gondolom, hogy a velünk hasonló helyzetben lévő kerületek jól ismerik ezt a problémát. Ihgedjék meg, hogy kerületemre vonatkozóan néhány számadatot ismertessek, az elmúlt évre vonatkozóan. As élve születettek száms s kerület lakosságának számarányához mérten 13,3 ezrelék, ami a főváros területén s legmagasabb arány. Ehhez számítsuk hozzá, hogy s KISZ-telepre már meginduló beköltözés, majd a következő években továbbtartó beköltözés, mivel jobbára fiatalok * költöztek be, mit fog még ehhez hozzátenni. Bizonyár* emelkedni fog ez a szám. Ebben az évben az ofodai feltételek alkalmával 9>3 gyermeknek a szülője adott ba kérelmet. Ebből 500 kérést nem tudtunk teljesíteni, bár nagy részük indokolt volt. Az eddigi tapasztalatok szerint a gyermekgondozási segély bevezetése kerületünkben nem hozott gyökeres változást. Hányán panaszkodtak csak nekem, hogy életszükséglet számukra az, hogy mindkét szülő dolgozzon, mert M Jm -----------------------------------------------------------------------
