1966. június 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
111
f I -16- I szíveskedjenek kézfeltétellel szavazni? /Megtörténik./ Meg- 1 állapítom, hogy a tanácsülés nem fogadta el Dornfeld elvtárs javaslatét. Akik Patkós elvtársnak a népi ülnökök megválasztására vonatkozó előterjesztését elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. /Megtörténik./ Köszönöm. Ki van ellene? /Senki sem jelentkezik./ Megállapítom, hogy a tanácsülés elfogadta a fővárosi bíróság elnökének a fővárosi bíróság népi ülnökeinek megválasztására vonatkozó előterjesztését. Elvtársak! Következik a napirend 3»/ pontja: A budapesti színházak tevékenységéről szóló beszámoló. Az előadó Hantos János elvtárs, aki nem kiván szóbeli kiegészítés tenni. Ki kiván hozzászólni? Reményi Sándor: Tisztelt Tanács! Gyerekkoromban egyezer elkezdtünk színházat játszani, de mindenki belebeszélt. Nem tetszett a szöveg, nem volt jó a ruha. Aki a másiknak a helyére lépett, még jobbat akart csinálni, de már dadogott idegességében, - végül úgy összevesztünk, hogy összetéptük a függönynek szánt lepedőt és soha többé nem játszottunk szinház^asdit. Nem könnyű ma sem színházigazgatónak lenni. Kevés a jó darab, - nemcsak nálunk, hanem világszerte. De talán mem könnyű színpadi szerzőnek sem lenni. Ezzel is magyarázható, hogy egy igazi uj magyar dráma is nehezen szilé letik meg. Jártam sokfelé a világban és mondhatom, hogy a fővá- ,t rosunkban bemutatott darabok keleti és nyugati, modern és antik, klasszikus és formabontó viszonylatiban szines repertoárban bontakoznak ki, ami kevés országban található meg. A mai magyar közönség műveltségben és felfogóképességben nagyon sokrétű. Van olyan család, ahol öt generációból tevődik össze a színházlátogató közönség, és mindegyiknek a szórakozási igényét ki kell elégíteni. Átalakuló világunkban olyan nagy különbségek vannak az egyes generációk izlés- és gondolatvilágában, hogy azoknak az összehangolására a szinház, mint nevelő és szórakoztató intézmény, majdnem képtelen. A szocialista színjátszás egyik alapja, hogy a színház necsak szórakoztasson, hanem neveljen is. Voltak rá példák a közelmúltban, hogy hol a nevelés, hol a szórakoztatás irányában billent el a mérleg. Kérdés, hogy mi a helyes arány? « ^ _____________________________________tó__________________
