1966. március 7. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
215
Nagyon igaz az, amit Sarlós elvtárs mondott, hogy nagyon sokat segíthet a prevenció, és hogy minél inkább területük gazdáivá válnak a kórházak, minél inkább kiépül a körzeti orvosok mellett működő ápolónők köre, a Vöröskereszt házegészségőri szolgálata, stb., annál több beteget lehet majd otthon ápolni. Még ennél is fontosabb azonban, hogy lehetővé válik majd a betegségek megelőzése. De bármennyire alapelve ia a szocialista egészségügynek a megelőzés, nem szabad szemet hunynunk egy tulajdonképpen örvendetes tény felett; hogy az emberi életkor lényegesen megnőtt, hogy az átlagos életkor ma 7o év. Ebből következik, hogy a kórházi osztályokon, elsősorban a beloaztályokon,6o-7o-75 éves, sőt, idősebb betegeket is találunk. Természetesen minden embert ápolni kell a kórházba^ akármilyen korúak is, éa az is természetes, hogy az idősebbek gyakrabban igényelnek kórházi ápolást. Nagyon sok van azonban közöttük olyan, aki nem kórházi gyógyítást, hanem kórházi ápolást igényel. Nagyon sokat foglalkoztunk már azzal, hogy rá kell nevelni a lakosságot aü^ai, hogy ne akarja saját kötelességeit az államra hárítani. Sokszor elmondottuk már, hogy egy szülő el tud tartani 6-8 gyermeket, de 6-8 gyermek sem tud, vagy sokesetben nem akar eltartani egy-egy szülőt. Az olyan helytelen törekvést, hogy valaki nem akarja öreg szülőjét gondozni, természetesen nem támogathatjuk. Nem is feladatunk, hogy az ilyen gyermeki kötelezettség alól bárkit is mentesítsünk. Nem vitás azonban, hogy vannak olyan * esetek, amikor valóban nem elhanyagolásról, nem kényelemszeretetről, nem a szülők iránti hálátlanságról van szó, hanem az illetőnek olyanok a szociális viszonyai, hogy valóban kórházban kell elhelyezni. Egyrészt nincs hozzátartozója, másrészt vannak ugyan hozzátartozói, de a legjobb akaratuk mellett sem képeeek ápolására. r * x Az ilyeneknek az elhelyezésére szolgálnak az u.n. továbbkezelő kórházak. Nem szeretjük a kisegítő kórház, még kevésbé az elfekvő kórház elnevezést használni, mert a betegeknek nem szabad azt érezniök, hogy ők holmi elfekvők, vagy halálra Ítéltek, mert nagyon komoly pszichikai hatása van ennek. De nem is erről van sző* E kórházak egy részében, sőt, nagyobb részében igen nagy. Jelentőségű munka folyik és a betegek állapota néha várakozáson felül javul is. A továbbkezelő kórházak száma azonban rendkívül kevés és újabban kényszerűségből még csökkent is, mert a kórházak kényszerű renoválása miatt az ilyen ágyak számát kellett még tovább ! <2/T ■ __________________
