1965. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
177
Egy másik adat ezzel kapcsolatban: az a szülő, akinek három gyermeke van - és hadd tegyek egy destruktív ^ :.c'st, általában a kisjövedelmű embereknek van sok gyermekük és a nagy- jövedelműeknek egy/rosszabbul jár sokszor. A nagy jőve de Imii ember, akinek egy gyermeke van, megvesz a gyermeknek egy évben négy pár cipőt is, tehát négyszer bxp.a meg az állami dotációt, ugyanakkor a sokgyermekes apa, aki egyedül keres a három gyermekre, maximum egy-egy pár cipőt vesz mindegyik gyermekének egy évben, tehát csak három cipő után kap dotációt, abszolút összegben is többet kap az a nagyjövedelmű család, mint a háromgyermekes. De mondhatnék még egyp.ár ilyen példát. Világos, hogy sok esetben feleslegesen adunk dotációt. Viszont as is igaz, howy a mi körülményeink között nehezebTb\venni, mint adni, nehezebb az -illám részéről azt mondani, hogy valamilyen juttatás# most megszűnik és más lesz a helyzet, mert az az elvünk, hogy ha a lakosságtól valamit elveszünk, akkor másutt valamit adni kell nekik. A magyar árrendszerre vonatkozó vizsgálódás azonban folyamatban van, nyilván ilyen dol- „okát is cólbavettek. Ami Miklós elvtárs egyik felvetését illeti, igaz, hogy a száz forintos átlaglakbér alacsony, én is azt mondom, hogy , jé lenne, ha nem száz forint lenne — most csak igy fogalmazom meto. De hozzáteszem azt is, hogy jó lenne, ha attól a pillanattól kezdve nem lenne száz forint, amely pillanattól kezdve rögtön a lakott házak állagának felujitása, karbantartása és a lakások épitése úgy folyik, hogy a lakosságnak be tudjuk bizonyítani, hogy a több bevételt mire használtuk fel. Fel lehetne itt ugyanígy sorolni a közlekedési tarifát. Hát igy élünk Budapesten. Kétségtelen, akármelyik tarfifát vessem, ingyen utazunk. Néhány esetben tehát jo.osan vetődik/az állami bevételek rendezésének a kérdése, 1965-ben °s 196o—bán el ..ell ; - 85 -
