1964. szeptember 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

115

\ - 26 ' Miklós János: Tisztelt TanáénI Az az előterjesztés, amelyet most tárgyalunk, rendkívül fontos, minthogy a lakosság igen nagy részét érinti, és tulajdonképen az életszínvonalnak ogy- részét alkotja. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa a megalakulása óta figyelemmel kiséri, napirenden tartja ezt a kérdést, többször foglalkozott vele, és aggodalommal látta, hogy a dolgok ury alakulnak, ahogyan a jelentés is leírja. Ezrt is sajnálom, ho y Pesta elvtárs, amikor a dicséreteket kiosztotta, nem emlékezett meg a Szakszervezetek Budapesti Tanácsáról. Pedig úgy gondolom, helyes lett volna megemlékezni, mert na y munkát végzett. Mivel én tagja vagyok az állandóbizottságnak, ennélfogva az állandóiéizot*ság részére kifejezésre juttatott dicséretet magamra is vehetem, - de ugjjérzem, hogy a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa részére meg kellett volna adni ezt a dicséretet.

Az anyagot jónak tartjuk. Mint a társadalombiztosítás ügyével foglalkozó ember, látom azokat a nagy erőfeszítéseket, amelyeket az állam tesz azért, hogy a dolgozókról gondoskodjék.

[ Ennek az évnek az első felében egyedül a Pest megyei igazgatóságnál

több, mint 2 milliárd forintot adtunk ki, és ennek nagyrésze az orvosok munkája folytán került kiadásra, rokkantság, táppénz, gyógyszerek stb. formájában a dolgozókhoz. Mivel főként elosztási kérdésekről van szó, ezért arányosságra kell törekednünk,és vigyáznunk kell, ho.y helyesen osszuk el azt, amink van.

Mindnyájan Éudjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése igen nagy erőfeszitéseket követelt: emelni kellett az elmaradt íeiggmii** vidéket, hogy Budapestet ut ólérhesse. Itt van a nrobléma, mert ez az utólérés többféle módon történhet. Történj Mí | 1

1 * I

__________