1963. szeptember 20. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
109
. [ , kerület munkájával. A fogadó órák rendszeresebbé tételét a tanácstagok, képviselők, tanácsi vezetők, kisebb és nagyobb plénumok előtt való beszámoltatásával lehetne elősegíteni. A következő témakörben a tanácsi apparátusról szeretnék néhány szempontot megeroliteni. A tanácsi apparátusban köa- ' £unkcionáriusok dolgoznak, és ebből a meghatározásból egy-két következtetést le lehet vonni. Az egyik az, hogy itt nem hivatalnoki apparátusról, nem egyszerűen irodai munkát végző emberekről van szó, hanem a köz ügyeivel nap, mint nap foglalkozó embereimről, akiknek funkcionárius mivolta azt is jelenti, hogy nem elegendő, ha csak az az egy feladatkor érdekli őket, amelynek ellátása a hivatali működésűket betölti, hanem szükséges, hogy a munka egésze érdekelje őket é3 a társadalomnak minden problémája iránt érdeklődniük kell. Ebből következik, hogy nem ragadhatnak meg és nem állhatnak meg a fejlődésnek azon a színvonalán, amelyen vannak, mert as élet is előre halad, és ezért a tanácsi apparátus dolgozóinak is tovább kell képezniük magukat, hogy a fejlődéssel lépést tudjanak tartani, és ne maradjanak le. As apparátusban dolgozókra különösen kötelező az egységes állásfoglalás, a vezetés hetározatainak, útmutatásainak végrehajtása, - és feltétlenül szükséges, hogy as apparátus úgy , váljon közfunkcionáriusi apparátussá, hogy mindenkinek legyen önálló véleménye, a dolgokban öntevékeny legyen, é3 legyen elhatározó képessége is ott, ahol határozni kell. Végül felvetem a funkcionáriusokkal kapcsolatban, hogy bár nehézzé teszi a munkát az, hogy tömegszervezet is és állami szerv is vagyunk, de mégis azt kell tanácsolnom, hogy aki as apparátusunkban dolgozik, as a hatósági jogkörből eredő Ifi 'W ’ * * _____ r - -
