1963. július 2. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
163
_ ____________________ ______________________________________________________________ , ,i ■ m ..." .1' ...j" ■ ' í \ - 41 A tanácstag ilyen esetben abba a helyzetbe kerül, hogy választóival szemben szeretne helytállni, politikailag is 3seretnd megvédeni azt a vonalat, amelyet vi^, szeretné a lakosság érdekeit is kcrsLselni a törvényesség keretein belül, szeretné, ha valóban törvényes alapokon járnánk el. Sokesetben úgy tűnik azonban, hogy a törvényességnek, bár jogerős birói végzés van, nem lehet érvényt szerezni és - ezt nem mindig lehet megmagyarázni. Azt hiszem, hogy ez egyformán ügye a tanácstagoknak is, a bíróságnak is, a tanácsnak is. 'V’H W együttműködésnek, ce egymás támogatásának az ügye. Egy Ítéletet, vagy egy végzést körültekintően hofazanak üeg. Ha kilakoltatásról van szó, akkor számoljon a bírósági szerv azzal, hogy a kilakoltatást végre is lehessen hajtani, nézze meg tehát, hogy megvannak-e a feltételei, és ha egy végzés megszületik, annak mindenképpen szerezzünk érvényt, az illetékes szerv mindenképpen hajtsa végre, függetlenül attól, hogy kivel szemben kell végrehajtani, állami vállalattal, vagy állami ; szervvel szemben, stb. Ami a közbenjárást illeti, erre csak röviden szeretnék reflektálni. Valóban az volna a helyes, ha meg tudnák csinúl- , ui a tanácstagok, hogy a valamilyen ügyben hozzájuk fordulóknak azt , mondhatnák, hogy vissza a feladóhoz! - ahogyan xxxsgyixxKixaiiíxsia&x a napirend előadója mondotta, - forduljanak közvetlenül az illetékes 3zervnez. u*zt azonban jelenleg nem lehet megtenni, saját tapasztalatom is azt bizonyítja, hogy szükség van a közbenjárásra. Van pl. olyan ügy, amelyben az illető egyidejűleg fordult a tanácstaghoz t tanácstagi beszámolóján, a Népszabadsághoz é3 számtalan különböző szervhez, az ügy azonban tavaly julius óta, tehát egy éve húzódott. * Amikor az illető közvetlenül fordult a biróság végrehajtó szervéhez, amelynél Ugye akkor feküdt, nem adtak neki világteegyértelmű választ^ útbaigazítást, hogy mit kell csinálnia. Az átlagember nem végzett jogot - én magam sem - nem ismerjük a jogszabályokat, a rendeleteket, a törvényeket, csak akkor, ha kiemeljük és külön megnézzük. A legtöbb egyszerű ember^ választó»azonban, még ha kiemeli is, ha meg tudja is nézni, akkor sem ismeri ki magát belőle. Világos, rövid, tömör útbaigazítás kell tehát neki. Nem kapta meg pl. az az illető, akiről beszélek. Azt mondták neki, hogy jól van, intézkedni fogunk az ügyben* i>$em intézkedtek. A Fővárosi tanácstag közbenjárása viI H 1 : /Ul I J
