1960. március 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
152
I . »P központja és a kerületek hol spórolnak meg ezer Tagy tízezer forintot és mire spórolják meg, az már az ó dolguk, csak ne a tisztaság és a takarékosság rovására történjék, mert a spórolás különben egészen rendes és becsületes dolog. ► Kicsit megalázó volt, amikor elolvastam, hogy 200 embert nem tudunk szerezni utcát sepreni, tisztogatni és takarítani. Le kell győzni politikailag és morálisan is azt a jelenleg is fennálló lehetetlen helyzetet, hogy ez szégyen legyen. Vagy mi menjünk, \ tanácstagok seperni az utcát, hogy bizonyítsuk, hogy egy tiszteletreméltó, becsületes foglalkozás, legalább annyira, mint a- zé az orvosé, aki vakbelet operál, vagy azé az esztergályosé, aki a kocsik kerekeit állítja össze. Nincs széjjelszakitható munka, hogy az egyik becsesebb, vagy a másik becstelenebb. I Magunk között szólva:Rőmában a kongresszuson beszélgettünk külföldiekkel és Szuszlov elvtárs mondotta az olasz elvtársaknak, ^ hogy azért maguknak a legnagyobb konkurrenciájuk Idegenforgalmi szempontból Magyarország. Az olaszok kérdezték, miért. Mert ott olcsóbb, jobb és szebb az élet. És ez a három dolog csak úgy jó, ha tiszta, elegáns, mutatós és szép is. Siettem haza Olaszország- t bél, mert féltem, hogy lehúzzák a vasfüggönyt és nem tudok hazajönni. Számomra az ottani a levegő már idegen volt. Én nem születtem pestinek, falun születtem. Itt lakom már 1926. óta és nem hiszem, hogy valaki innen ki tudná huzni a gyökereimet. Úgy megyek a budapesti utcán végig, mint a háziasszony, amikor a konyhából a szobába, a szobából a konyhába megy. Minden háznak levegője van, és ha nézem a fásítást, az utcai világítást, akkor nekem mindez örömet okoz, sőt minden uj kocsi öröm és boldog érzés számomra, mert ebben is annak a jelét látom, hogy nekünk nem I “ ■ ' ' _________
