1959. február 13. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
261
Csobányi Zoltán: 1956. évi ügyrendi /' |^R % BK jl ^R Harkány i István* De átvették n régiből. ^R B ügy érzem, hogy szocialista jogrendünkben erre nincs szükség. ^R Régebben ez arra vonatkozott, hogy az interpellációt valaki be- ^R B jég ezte, visszavonni röstellte, tehát eg'szerűen kiment a terem- ^R B bői a képviselő, és akkor visszavonták az interpellációt. Úgy ér- ^R B \ zem, hogy erre nálunk nincs szükség. Ha valaki interpellálni ^R B akar, elmondja az interpellációt, nem fog szánt szándékkal kimen- ^R B ni, és feltételezhetjük, hogy ha nincsen jelen, akkor valóban aka- ^R B dályozva van. Minden olyan szövegnek a bevétele, hogy az akad '- ^R B lyoztatáe igazolandó, úgyszólván lebonyolithatatlan helyzetet ^R B idézne elő. Ezért javaeolora, hogy az interpellációt, függetlenül ^R B attól, hogy az illető jelen van-e vagy nincs, ha nem vonta vis sza, ^R B mondják el, a választ úgy is meg fogja tudni. ^R B ^ Elnök: Veres elvtárs kért szót. ^^k B Veres József: Tisztelt Tan 'cs ! Engedjék meg, j^R B hogy röviden én is hozz 'szólhassak ehhez a vitához. Döntő és lé- ^R B nyeges szempont a vitában az, hogy jelen legyen-e az interpell'lój- ^R B vagy nem, és ldiessen-e interpellálni úgy in, hogy az ±s^R B illető tanácstag nincsen jelen. Hangsúlyozom, hogy ez egyenesen ^R B \ az interpellációs jog nevetségessé tétele volna, mert az interpel- j^R B> Iái ás személyhez kötött valami, és azt jelenti, hogy valaki wala- ^R B mivel szemben személyileg külön véleményt fejt ki. A Parlament ^R B pontosan ennek alapj án alkotta meg - azt hiszem, hogy tavaly - ^R B az interpellációs törvényt. Úgy vélem, hogy ami jó a magyar Pár- ^R B lamentnek, az Jó a Budapesti Tanácsnak íb. Külön jogot alkotni ^R nem kell. B \ Van egy sor jóhiszemű elvtárs, aki azt mondja, ^R B hogy ha valaki beteg, akkor is mondják el az interpellációt. ^R B E mögött azonban más is van, mert ez azután tág lehetőséget ad ^R R ^ R B> -114 - ■ mm jRRjRRRRRRP 1 * hu
