1957. november 12. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
366
^R I gyarapítják. De vajon csupán ilyen tapasztalataink vannak-e? Vajon ■ to ■ ■ csupán erről szólhatunlc-e? Nea. Szólhatunk a főváros területén ta^R pasztalh«tó helytelen szándékú elözönlésről. Erről például két szám ^B fl tanúskodik igen ékesen. Tavaly 128.ooo, az idén - a jelek szerint ^R 15o.ooo vidéki ember költözött, illetve költözik Budapestre. Több ^B mint egy negyedmillió ember; És ha tízezrek vissza is költöztek vi- ^R ^g dékre, a százezrek itt maradtak és ki tudja, hányán készülnek jövőfl > re vagy azutóh Budapestre. A főváros hova-tovább megszűnik főváros ^R fl ■ fl jellegű lenni. Képtelen máris a lakás-, az iskola-, az egészségügy, fl a vízellátás, a közlekedés és egyebek terén fővárosi nivót biztosi- ^R ^B ■ ^R tani. Zsúfolt, egészségtelen összetételű várossá alakul, amelyben ^R ■ már nem csupán dicséretes, példás képek mutatkoznak az igényes em- ^R ^R bér szemében. Egyre inkább képtelenné lesz azt és annyit nyújtani, ^R ^R ami és amennyi különben elvárható lenne. Az évi uj százezres törne- ^R fl gek jelentkezése a fővárosban oly ki nem elégíthető igényeket tá- ^R fl} V maszt, amelyek igen elgondolkoztatóak és bizonyos felelősség fel- ^R ^R vetésével járnak. Mert ugyan meddig birja a főváros az ily verseny- ^R ^B futást lakás, viz, gáz, közlekedés, kórház, iskola és más igények ^R fl kielégítése terén a felköltözöttekkel? ^R fl A százezrek követeléséről szólva - mert erről van ^R ^R szó - a vidéki ember sokszor, sajnos bizonyára kellő megfontolás ^R RR hiján feljön Budapestre, mint ágyrajáró, albérlő, családtag, és ^R fl örül, ha valahol meghúzódhatik. Egy fél esztendeig. De azután? Ott ^B ^R kopogtat, dörömböl a hivatalok, intézmények ajtaján és már nem is ^R fl kér, hanem követel a fővárosi ember jogán és jussán. Osztozni ki- ^R fl ván azon, amihez úgy lehet semmivel sem járult hozzá. Ott hagyva ^R j^fl fl szükebb szülőföldjét, ahol két kezére, eszére talán nagyobb szűk^R ség van, mint itt lenne. Mintha a főváros kmxáMakoixafeb^ kivánato- ^R fl ^ san mintaszerű életének, fejlődésének, példát nyújtó valóságának ^R ^R nem volnAnak olyan feltételei, amelyeket a fokozódó zsúfoltság elR I YGá j R