1957. november 12. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

343

■ I

'* í* \

■ :t ::a_v-:Solcm. hogy forlalkr

R ^R

R ■

problémával ózni. R

Lzeretnéra felvetni, hogy igen helyes volt ugyan ez a korm'ny int ős- ^R

■ kedés, hogy vállal; t; inl; felújít'ri hányadának teljes felhasználó- ^R

^R sá.t a vállalatok hatáskörében hagyták, - tehát a vállalatok ner fi- ^R

fl zetik be ezeket az összegek-1 az ' lamkas3zába, hanem közvetlenül j^R

^fl|

fl használják fel. Köztudomású azönban, hogy mind az á 11 tezközök érté- ^R

fl kelése, mind a leírási kulcsok terén vannak hibák - ami természetes. ^R

R Hogyan lehetne ezeken javítani? Azt hisszük,hogy lé- R

fl nyegében fenntartva a közvetlen vállalati érdékelte éget, a tanácsi R

fl vállalatok felújítási keretének bizonyos százalékát - hogv ez lo, ^R

;^fl

fl 'vagy 2o á legyen-e, azt nem tudom ebben a pillanatban megmondani, ^R

fl to talán 1c —kai meg lehetne kísérelni ezen az utón járni - központi

fl tartalékalapként kellene kezelni és azt újra felosztani a vállalatok ^R

között, több szempontot figyelembe véve.

fl Végül utolsó moi tként a beruházások tervezése te- ^R

fl, kintetében még a következődet akarom mondani. Miután als 5s orban az

fl a célunk, hogy meglevő eszközeinkkel a kapacitást bővítsük, el kell ^R

mondanom, - anélkül, hogy bírálat tárgyává akarnám tenni bármelyik ^R

fl szakterület beruházási politikáját, mert hiszen nem is készülten ^R

fl X fel erre,- lépten-nyomon halljuk választóinktól, hogy megint beru- ^R

fl háztak és egyiket megszüntették, de egy másikat alkottak helyette, ^R

fl magyarán mondva tehát: nem növeltük a hálózatot, nem növeltük a ka- ^R

^fll

pacitest, de mégis beruháztunk. Éppen ezért felvetem azt a kérdést, ^R

R > vájjon nem. volna-e helyes a .jövő évi tervezésnél az összes tanácsi RR

■ N beruházásokat két részre bontani? - hogy mi, tanácstagok vilá; osan

fl l'ssuk, hogy ebből milyen hányad esik olyan beruházásra, amely a ^R

I i i h z I