1956. április 23-24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
322
■ - 9 - I I ^B gi lehetőségeknek egyaránt eleget tesz. Ha ebből a szempontból vizs- ^R ^B gáljuk Budapest egészségügyi intézményeinek létszámellátottságát, úgy ^R ^B határozottan azt kell mondani, hogy sem népgazdasági szempontból, sem ^R ^R káder szempontból ezt az optimumot nem értük el. Miért? Erre szeret- ^R ^B nék egy intézményből, a János kórházból adatokat hozni. Mindjárt azt ^R ^R is meg kívánom jegyezni, hogy a János kórház létszámellátottsága nem ^R ^R rosszabb Budapest bármelyik egészségügyi intézményénél, , .igy tehát ^R R az itt közölt adatok semmi esetre sem kirívóan a negatívumot jelen- ^R ■ ■ B Budapesten a János kórliázban 1949-ben - ez egy mutató- ^R B szám, amelyet általában igy szoktak idézni - száz ágyra 70-72 fő ^R B személyzet jutott. Jelenleg száz ágyra 52 fő személyzet jut csak. ^R ^B Érdemes ezt megnézni abból a szempontból, hogy a szocialista tábor ^R B ^ országaiban általánosan igy van-e? ^R B Nem akarok egy olyan közhelyre hivatkozni, mint a ^R B Szovjetunió, ahol száz ágyra száz, illetve százhúsz fő jut, sőt ^R B most láttam Moszkvában egy sebészeti baleseti intézétet, ahol ezer ^R R ágyra ezerötszáz fő szakszemélyzet áll rendelkezésre, ezen belül ^R B háromszáz orvos. Ez nyilvánvalóan egy olyan igény, amelyet mi nem ^R B támaszthatunk sem káder, sem gazdasági vonalról, de engedjék meg ^R ^B v az elvtársak, hogy idézzem Koreának egészségügyi ellátottságát is, ^R B amit szintén volt alkalmam mér látni, s ainelyik - megítélésem sze- ^R B rint - népgazdaságilag biztosan hátrányosabb helyzetben van, mint ^R B mik és egészségügyi káderek szempontjából sokkal szegényebb, mint ^R B Magyarország, és itt is száz ágyra 72 fő egészségügyi szakszemély- ^R ^B zet jut. fl ^B ^^R ^R Ezen - azt hiszem - érdemes elgondolkozni és amikor ^R R te ezeknek a számoknak a tükrében határozottan kérnem kell a tanács- ^R B ülést, hogy tegye megfontolás tárgyává, hogy a jelenlegi s^emélyze- ^R I T I
