1955. december 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

92

^B - 19 - R

^B rozata, 3 az, hogy ha nagyon szerény eszközökkel is, de tolR mácsa legyek választóim kívánságainak. ^9

R Mielőtt azonban ezekre a kívánságokra rátérnék, hadd mond- ^9

■ Jak néhány szót azokról, akik a kérdéseket felteszik. Elvtár- ^9

■ 3ak - ismerek olyan fiatal textilgyári munkásnőt - aki ha ^9

H délelőtti műszakban van, délután, ha délutáni maszakban van,

R délelőtt - állandó látogatója a Széchenyi Könyvtárnak. ^9

R Számtalan munkással, háziasszonnyal találkozom munkám so- ^9

■ rán, aki rendszeres bérlettel jár szinházba, előfizetője irom dalmi folyóiratainknak, s havonta vásárol könyveket. Egyszerű ^9

■ te ■

H emberekről van szó, de igen igényesekről, akik szeretnék fel- j^B

R halmozni magukban mindazt a szépséget, amelyre a múlt és a

R Jelen kultúrája lehetőséget ad. Olyan emberekről van szó, akik ^9

H az elmúlt évek során a mindennapi munka után beültek az iskola- ^9

padba, ismerkedtek az irodalommal és történelemmel, s akik ^9

R ^R

^B eközben és ezután is gyarapítani akarják ismereteiket. Tudják

R: már, milyen ragyogó, harcos múltja van a magyar irodalomnak, ^B

I R

^B s szeretnék a jelenben is ilyennek látni. Szeretnék, ha mi- ^B

R te nél többet szólna róluk a mese, ha az irodalom az o életüket ^9

Hftl§f

^B bontaná ki, tükörként tárva oda eléjük minden nehézségével, s ^B

H világos perspektívájával együtt. Tanulni és szórakozni akar- ^9

R R

R Ne gondolják az irók, hogy az egyszerű emberek valamifajta ^9

■ konfliktusmentes irodalommal kielégíthetők, de ne gondolják

R azt sem, hogy a pesszimizmus, a távlatnélküli, kibontakozás- ^9

^B nélküli fényképezés az, amit várnak tőlük. ^B

R Valamelyik nap az Irodalom! Újságban kis epigrammát ol- ^9

R vastam,, amely azt mondja: könnyű beszólni arról hogyan kell

R Írni, de nehéz irni úgy, ahogyan kell. ^9

R Igaz, elvtársak, 3 e néhány szót ne is vegyék valamifajta ^9

I 92 I

R ^9