1955. május 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

142

I

^B Az éjtszakai és vasárnapi ügyelet bevezetését a körzeti orvosok annakR idején nagy örömmel fogadták, fontos mérföldköve volt annak a fejlő- B

^B désnek, amelynek útját a körzeti rendelők létesitése, orvosirnokok al- ^8

R kalmazása is oly örvendetesen jelzett, de a fejlődésnek nem szabad itt ^k

B megtorpannia. A körzeti orvos agendái az 1952. évi egysegesités ét a, R

B1 miáta a megelőző hatósági orvosi szolgálatot is el kell látnia, erősen

B megnövekedtek az adminisztráció szempontjából még külön is. A budapesti ^B

B körzeti orvosok fontos szerepük tudatában a fokozott munkát lelkesen ^B

B vállalják, de túlterhelésük magában rejti azt a veszélyt is, melyet a ^B

^B túl szócska általában jelenteni szokott. Tudjuk, hogy a megfelelő pi- ^B

B henés nélkül, súlyos felelősséggel és feszültséggel járó munka pavlovi ^8

^8 értelemben tartós szervi elváltozásokhoz vezetnek. Ez az orvosoknál ^8

B könnyen demonstrálható, mert feltűnően nagy számban esnek aránylag nem ^B

B B

^8 idős ká korban - 50 év körül - koszoruérbántalmak, érelmeszesedés,

B szivizomelfájulás és a magas; vérnyomás következményeinek áldozataivá. ^B

B Mind a megbetegedési, mind a halálozási arány ijesztően magas az or- ^B

^B vosoknál.

^B érett B

^B Tisztelt Tanács! Az úix±, tapasztalt orvos nemzetgazdasági ^B

B szempontból is pótolhatatlan érték, mert nem terem más helyébe, - ^B

^B ezért is - minden más októl eltekintve^-közérdeknek tartom, hogy orvo- j^B

B ’ saink egészségével éppen úgy törődjünk, mint a többi dolgozóinkkal. ^8

Azon kell lennünk, hogy orvosaink munkaerejüket, frissességüket, ii ^8

R lendületüket az emberi kor legvégső határáig megőrizzék. Ehhez addig ^8

R ig, amig a következő öteves terv,-mint reméljük-a körzetek számának ^B

«B *

B számottevő megszaporitása utján, az egy körzeti orvosra eső munkát ^B

R komoly mértékben csökkenteni fogja, első lépésnek tartanám, hogy a kör- ^B

^^B zeti orvost mentesítsük az éjtszakai munkától. Más szakmában is van ^B

éjtszakai munka, méghozzá díjazott, a körzeti orvosé dijtalan, de utá— ^B

^8 na egy pihenőnap jár a dolgozónak. Nyilvánvaló, hogy a körzeti orvo— ^B

R sok éjtszakai munkája példátlan túlterhelést jelent, nyilvánvaló, hogy ^B

8BB ■ . ....... . i4 ■„ , ... ' « i‘. j ni) M«ir- ■ BfiBs