1954. március 5. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
256
Mint azt már több alkalommal történt felszólalásomban elmondottam, Budapesten a tanulóifjúságnak nincsen sportpályája, nincs olyan reprezentatív sporthelye, ahol versenyeit és az azokat megelőző edzéseket tarthassa. Azért nincsen, mert amik voltak, azokat a felszabadulás után elvették az ifjúságtól és odaadták különféle egyes leteknek. Az egyes letek által használt sportpályák pedig vagy egyáltalában nem,vagy csak igen korlátozott mértékben állnak ifjúságunk rendelkezésére. Ilyen körülmények között az ifjúság rendszeres sportolásáról nem lehet beszélni* Miután a patronálás eddigi módszerei a középiskolai sport fej- lesztése szempontjából nem váltották be a várt reményeket, mert a tömegek foglalkoztatása helyett csak egyes kiemelkedő sportoló tanulókkal foglalkoztak, ezért az a szándék vezeti az illetékes szerveket, hogy a középiskolai sportkörök közvetlen fejlesztésének, fokozottabb anyagi támogatásának is elengedhetetlen feltétele a középiskolai sportpálya megvalósítása. A magyar sport legértékesebb utánpótlási káderei az iskolai ifjúságból adódnak. Ennek az utánpótlásnak meg kell adni a lehetőségeket, ^ mert csak igy biztosíthatjuk az elkövetkező évek sport-sikereit. Nagy Imre elvtárs miniszterelnöki beszédében is kiemelte, hogy Magvarország az egész világ sportoló népei között is az elsők között fog lal helyet. Ezt a helyet továbbra is biztosítani kell, - de ezért áldozatokat is kell hozni. Tisztelt Tanács! Ezért fordulok Pongrácz .elvtárshoz, a VB elnökéhez, valamint a Tanács m.nden tagjához, hogy tegyék magukévá ezt az égető problémát, támogassák tekintélyükkel, erejükkel a Végrehajtóbizottság határozatát, mert a tervezett ifjúsági sportpark disze lesz hazánk fővárosának. Tanúbizonyság lesz az 1960-ban esetleg itt renidezendő olimpiászra a világ minden tájáról idenereglő sportolók előtt demokráciánk épitő erejére, ifjúságunk megbecsülésére és szeretetére, - de- 9 1 I ■ .
