1953. április 22. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

48

korlatban ez rendszerint úgy néz ki, hogy ha a tanácstag munkaidő alatt vagy munkaidő után valanely értekezletre eltávozik tanácsmunkáj * alatt, akkor a többi dolgozó elmarasztalj a emiatt. 5 rek elkerülése végett a tanácstagok inkább vállalnak mindent, eleget akarnak tenni a munkahelyen é s ka tanácsban is, «ni előbb-utóbb vagy az egészség rovására megy, vagy pedig tulzsufolódik a tanácstagok munkája. Véleményem szerint a Végrehajtó Bizottságot terheli a mulasztás, ho$y már a Tanács működésének megkezdésekor sz ezzel kapcsolatos kérdéseket nem tisztázta, hogy az egyes munkahelyek pártszervezetein ke- ^ resztül nem tudatosította a tanácstagi munka fontosságát. Ezzel elérte volna azt, hogy * tanácstagok nem őrlődtek volna az állandó vitában, hogy a munkahelyi társadalmi munka, vagy a tanácsmunka a fontosabb-e. Ezen a mulasztáson, azt hiszem, hogy most a Pártbizottság határozata után lehet segíteni és ezzel elérjük azt, hogy a tanácstagok is lelkesebben fogják tudni végezni munkájukat. /Taps./

ru/i ^Cjoírt’T. Tanácsülés! Fővárcsuínk sajátsgos helyzeténél fo?va a mező- /'■' gazdasági terület itt nem olyan jelentőségű, mint, vidéki városainkban,

járásainkban és községeinkben, ahol a feladatok z'dsét, súlypontját esetleg éppen az agrár területek adják. Mégsem lehet a fővárosi Tanács ezirányi; általános elvi és közvetlen gyakorlati szerepét alábecsülni. Általános elvi szempontból azért bir munkánk jelentőséggel, mert Budapestnek a mezőgazdaság szocialista fejlődése, a mezőgazdasági

r

üzemek fejlesztése, a kollektív gazd 'ikodás növekedése, az eredményesebb és jövedelmezőbb termelés tekintetében is példát kell mutatnia az ország egésze felé. Súlyos ellentmondás lenne, ha a főváros ltalános, nagyvonalú fejlődésével, az ipar, kereskedelem, a kulturális területek fokozott emelkedésével a mezőgazdaság nem tartana lé- pást és ne kívánna ilyen vonatkozásban is éi*r 1 ^0h* az agrár-0- ^