1988. 160. szám (1988.07.01.) / HU_BFL_XIV_47_3

volna, hogy építője legyen ezek között az igen nehéz körülmények között ezeknek az erényeknek."

KRASSÓ: Részlet a Klubtanács 1987. februárjában az írószövetség választmányához küldött leveléből, amelynek egyik fogalmazója Horváth Mihály volt:

VOICE: "Budapesten és több helyen az országban a nyolcvanas évek

elején kezdtek virágozni azok a körök, amelyeket (különböző intézmények

égisze alatt) az az igény hozott létre, hogy a nemzeti sorskérdéseinkért

felelősséget érző értelmiségiek - zömmel húsz-harmincasok - nyíltan,

kendőzés és önkorlátozás nélkül megvitassák problémáikat. Épp ez az

»

őszinteség, friss hang tette oly népszerűvé ezeket a köröket, amelyek sorra fölvállalták a gazdasági reform, a társadalom demokratikus átalakítása, a nemzeti és kisebbségi gondok megvitatását. E klubokban színvonalas előadások, heves viták, felelős (vagy olykor fésületlen) hozzászólások révén olyan demokratikus közvélemény formálódott, amely - több ezer értelmiségi résztvevő útján áttételesen is - véleményalakító, a változások szükségességét hirdető tényezővé vált. Az esteken vitaindító előadóként írók, művészek, történészek, közgazdászok, szociológusok, közéleti emberek szerepeltek. A vitákon rendszeresen visszatértek és napirenden maradtak népességfogyásunk gondjai, a magyar kisebbségek helyzete és a segítség lehetőségei, Közép-Európa jövője és a megegyezés keresése a szomszéd népekkel, történelmünk elhallgatott vagy elhazudott korszakai, eseményei, az irodalmi közélet és az értelmiségi lét válaszútjai, a társadalmi méretű korrupció és tudatvesztés jelenségei s okai - és még sorolhatnánk az égető kérdéseket, melyek megoldásában feltétlenül előre kell lépnie még a mi nemzedékünknek, ha nem akarjuk előkészíteni az ország és a nemzet végleges elsüllyedését."

KRASSÓ: Idézet Pécsi L. Dánielnek Horváth Mihály sírjánál a Historiások

h

4- 4 -