1988. 153. szám (1988.06.20.) / HU_BFL_XIV_47_3
! l^ocsci Tcc c: í~, * — t Hölgyeim és Uraim, tisztelt Elvbarátaim! Megill.etŐdve, meghatódva állok itt, mert nehéz ;szavakat találni annak az alapérzésnek a kifejezésére, melyet a délelőtti ünnepség váltott ki belőlem. Különös varázslat volt ez, de a valóság varázslata. Tartalma egyszerűen leirható, megnevezhető: a szabadságért áhitp', hazájukat szerető emberek összetartozásának és^testvérisé'gé- nek magasztos érzése. Olyan érzés ez, amelynek uralma, fennhatósága alá csak ritkán, csak a történelem kegyosztó kedvének óráiban kerülhet egy egész nem- / " zet.;Nem áltatom magam azzal, hogy mi, akik itt -vagyunk, a mai ma" “* a gyár nemzetnek, a világ mai magyarságának reprezentativ együttesen vagyunk. De a délelőtti ünnepségen mégis *ujra eltöltötte a szivünket mindaz, amit az 56-os forradalom győz elme s napjaiban az egész- nemzet érzett-.. Mi keltette ezt az érzést bennem, aki maga. is ott volt és sebet kapott a forradalom szimbolikus vitorlásán, melynek árbocát a gonosz erőszak és az aljas árulás kettétörte? Mitől érezhettem - ha csak pár percre is - győztesnek magam?' Biztos vagyok benne, hogy nem az ünnepség pompája, nem a ceremónia liturgiája tette ezt velem. A\ győzelem fennkölt érzésének perceit Tőlük kaptam, az 56-os magyar forradalom és szabadságharc mártírjaitól: Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Szilágyi József alakjának felidézésétől, a harcokban elesett és a bitófán kivégzett- valamennyi 56-os vértanú szellemének megjelenésétől a Pere-Lachaise-i temető A lombjai és sirkövei fölött. " A- 21. század küszöbéhez közeledve, az emberiség az ‘eszmék és- eszmerendszerek egyre nagyobb zűrzavarában toporog. A krisztusi kereszténység erkölcsnemesitő eszméje száz- és százmilliók gyakorlatában kiüresedett konvenciók formáit ölti. A nemzeti és faji fel* '1“*
