1988. 90. szám (1988.04.21.) / HU_BFL_XIV_47_3
Kérem lapozzák fel velem együtt s nézzük az ominózus részleteket, a maguk teljesebb s igy valóságosabb tartalmat hordozó szövegkörnyezerük- | ben. 1. "Elengedhetetlen, hogy autonóm intézmények, szervezetek legyene^ saját felelősséggel, saját döntéshozatali és érdekközvetitö funkcióval. Valóságos érdekközvetitésre csak ilyen közösség, szervezet képes, fi párt érdekei, helyesebben az általa felszinre hozott érdekek figyelembevétele • . - & erőteljesebben jelentkezhet. De tulajdonképpen a kormánynak és ezen keresztül elsősorban a parlamentnek lehetne és kellene legyen a | különböző érdeket felszinre hozó és egyeztető funkciója, szerepe, ahol valóban viták tűzében méretnek meg ezek az eltérő érdekek és egyúttal ütköznek is. így teremtődhet kancenzus. Ez két nagy érdekszféra érvényesülése lehetne: a párton keresztül megnyilatkozó és a parlamentben a különböző egyéb társadalmi csoportok, rétegek érdekeit hordozó és ezt összegző érdekek ütköztetése. Ez már legalább két, időnként eltérő alternatívaként megjelenő érdekkifejeződés lehetne. Úgy érzem, a lehetetlenre vállakozunk, ha csak a pártra hagyjuk mindezt, mert egyedül képtelen erre, s nem is túl szerencsés, hiszen eleve elkötelezett; a munkásosztály érdekeinek hordozója és szószólója. Ezt kellene nyiltan vállalnia - nem feladva, hanem megosztva a vezető szerepet -, a többit fii • rábizni más érdekképviseleti szervekre. fi kormányra azt, hogy e ír.. p| " • különbségeket figyelembevéve önállóan dönthessen." 2. "...első megközeiitésben nem is kellene reform (mármint országgyűlési ' reform^ ez megint Király Zoltán megjegyzése) hanem csak hagyni kellene a gyakorlatban is, hogy az országgyűlés megérhesse és gyakorolhassa azokat a jogositványokat, amelyet az filkotmányban megkapott, amit az ügyrendben megfogalmaztak. Hagyni tehát, hogy az országgyűlésben önálló, szuverén U egyének, a választók által megbizott képviselők lehessenek ott és ekként nyilatkozhassanak meg. fi másik viszont — s én ezt a szerepet szánnám 5
