1988. július (161-183. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

í t CC MAm&Jk (g) PKTÓBf R» I f/l\ W>ÍV7 S3A3&©SAOT® /^Aíl l\| 1/ ■ d II v @^S7/; ®? d) a aO&(8/iül % n V Sierkesztő: Krassó György * 24/D Little Russell Street » London, WC1A 2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 165/1988 1988. július 12. »fj .■ Tiltakozás a szlovákiai Nemzetiségi Tanács feloszlatása ellen A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága tiltakozást tett közzé a szlovákiai Nemzetiségi Tanács feloszlatása ellen. A Bizottság a magyar nemzeti kisebbséggel szembeni diszkrimináció újabb jelének tekinti az intézkedést. A Bizottságnak Csehszlovákia Szövetségi Kormányához intézett, 1988. június 20—i levele így hangzik: £ Tisztelt Minisztertanács! A Szlovák Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa 1988. május 18-án tartott , ülésén 132. számmal határozatot hozott a kormány egyes tanácsadó szerveinek, bizottságainak feloszlatásáról. Az intézkedés állítólag összefügg az államigaz­gatási szervek létszámának csökkentésével. Mint megtudtuk, a 21 megszün­tetett tanácsadó, koordináló és kisegítő szerv egyike a kormány Nemzetiségi Tanácsa. Ez az intézkedés annál meglepőbb, mivel a Cseh Szocialista Köztár­saságban, ahol a nemzetiségi politika kisebb néprétegeket érint, erre az intéz­kedésre nem került sor, s így a határozat újabb bizonyítéka a szlovák állami vezetés töretlen kisebbségellenes politikájának. A Nemzetiségi Tanács utolsó maradványa volt annak az eléggé hiányos intézményrendszernek, amelyet még 1969-ben hívtak létre Szlovákiában a kisebbségek ügyeinek intézésére és azóta fokozatosan felszámoltak. A Nemzetiségi Tanács - a szlovák kormány tanácsadó szerveként a kisebbségi ügyekben - az utolsó láncszeme volt a kisebbségi álla­mi intézményrendszernek. Megszüntetése súlyos hibát jelent, ami sem gazdasá­gossági, sem ésszerűsítési szempontokkal nem indokolható, mert olyan egyedi szervről van szó, amely mással nem helyettesíthető. Célzatosnak tartjuk, hogy a kezdődő "átépítés" áldozatául éppen olyan szerv esett, amelyet nem megszün­tetni kellett volna, hanem pont ellenkezőleg: növelni hatáskörét és önállóságát. Nem látszik megnyugtatónak az intézkedés második fele sem, amely szerint a Nemzeti Bizottságok Tanácsát és a Nemzetiségi Tanácsot, valamint a hozzájuk tartozó titkárságokat összevonják egy testületbe. A kormány üléséről kiadott, eléggé ködösen fogalmazott közleményből (Pravda, Új Szó, 1988 május 19) ugyanis nem derül ki pontosan, mit jelent ez az összevonás. Korábbi tapasztalatokból azonban tudjuk, hogy a nemzetiségi probléma az összevonás esetén teljesen mellékvágányra kerül, ami feltehetőleg a szlovák kormány egyik legfőbb szándéka. Ezért ezt az intézkedést kisebbségellenesnek, rosszindulatúnak és olyannak tartjuk, amely rontja a csehszlovákiai magyarság társadalmi közérzetét. Erősíti ezt a meggyőződésünket az a hiteles forrásokból szerzett értesülésünk, miszerint szlovák kormánykörökben nagyon pozitívan fogadták a román államfő minden normálisan gondolkodó ember által elítélt intézkedését az erdélyi és a bánáti magyar, német és szerb falvak zömének felszámolásáról. "A románok tudják, hogyan kell bánni a magyarokkal..." - hangzott a vélemény. Hasonlóan felháborítónak tartjuk Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága új első titkárának, Ignác Janáknak a félhivatalos pártkörökben elhangzott véleményét a magyar kisebbség irányában érvényesítendő nemzetiségi politikáról. Elhangzott véleménye szerint a .. magyarokat nem üldözni kell, hanem csendesen fojtogatni. A megszüntetésre ítélt Nemzetiségi Tanács sohasem volt kisebbségpárti szerv, mégis - kislétszámú hivatali apparátusával együtt - bizonyos súlyt kölcsönzött a nemzetiségi ügyeknek és természetesen magának a kisebbségnek is. Olyan A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom