1988. július (161-183. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

holnap ez ellenkezője lesz az igaz a mai igazságoknak. Semmi nem biztos, és a meghirdetett igék - akárhonnan jöttek - mindig csalásnak bizonyultak. De az ottani különös bennszülöttek mégis, görcsösen hinni szeretnének valamiben, s ezért Szentkuthyt illetően - már első írásai megjelenésekor - magasba csaptak az indulatok. Ami őt magát illeti, egyetlen fogódzkodót talál: a katolikus hitet. Kedvenc olvasmánya a naiv "Szentek élete", de a kicsapongó reneszánsz püspökök kalandjai nem kevésbé érdeklik, és nem szalasztja el az alkalmakat saját hitének szelíd kigúnyolására sem.

Szentkuthy a maga gondolatban átélt szerepeit, választási lehetőségeit szétosztja figurái között, de közben az ő élete is olyan, mint regényalakjaié. Magyar, de származását tekintve szász (eredeti neve Pfisterer). Apja köztisztviselő - patríciuscsalád sarja -, anyja proletár. Személyes pokolbugyrait hercegnőkkel, püspökökkel, szövőlányokkal és hitbuzgó pártmunkásokkal osztja meg. A biztonságos középosztálybeli lét után a háború zűrzavarába, aztán a kommunista rendszerbe csöppen bele, ahol először hallgatásra ítélik - világszemléletének nincsen helye a marxizmus egyedül üdvözítő, zárt, fegyelmezett eszmerendszerében -, majd elhallgattatok (Lukács Györgyöt és tanítványait) is elhallgattatják, de őt nem rehabilitálják, s végül a sztálinizmus bukása és a forradalom után a commedia dell'arte újabb felvonása következik: Minden elismerést megkap, minden könyvét kiadják, egymásra licitálva ugyanazok méltatják művészetét, akik korábban sarlatánnak nevezték, egy sor irodalmi díj és érdemrend után alig három hónapja a legnagyobb állami kitüntetésben, Kossuth díjban részesítik. És mit hoz a holnap? Szentkuthy Miklós számára már az örök békét, de honfitársainak a kacagtató-zokogtató (de inkább zokogtató) kegyetlen színjáték további felvonásait.

j?

ri

f

\

i

I

I

a i

^

_____________i

*- 2 -