1988. március (32-68. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
í \jt <C (&) ©KTc&iíEíl» \ I fíÁ 83A&&G> SAST?© ~£\f| \\| II © aa0LL©/ijJkiil Szerkesztő: Krassó György * 24/D Little Russell Street * London, WC1A2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 46/1988 1988. március 9. Rusai László kiszabadította magát A "Rusai László védelmére alakult társadalmi bizottság" újabb közleményben számolt be a Rusai László sorsában beállott változásokról. A korábban nevelőtanárként dolgozó 33 éves hatvani lakos Rusai Lászlót - a Vox Humana kör tagját és az Égtájak között című független folyóirat egyik szerkesztőjét - 1985 tavaszán tartóztatták le először egy választási gyűlésen tartott felszólalása után, a rendőrségen súlyosan bántalmazták, majd a gyöngyösi kórház pszichiátriai osztályán több ízben elektrosokk kezelésnek vetették alá. A magyar forradalom 30. évfordulója idején - 1986 őszén - ismét hetekig tartó kényszer kezelésben részesítették. 1987-ben a megviselt idegzetű Rusai maga kérte felvételét a pesthidegkúti kórház pszichiátriai osztályára, ahonnan jó idegállapotban bocsátották el és - mint a zárójelentés lerögzítette - vállalták további időszakos pszichés kontrollját és visszavételét a kórházi osztályra állapotrosszabbodás esetén. Rusait ezután 1987. november 9-én újból letartóztatták bizonyítást azóta sem nyert vádak alapján, majd elmebetegnek nyilvánították és mindennemű bírói vagy ügyészi határozat nélkül ismét a gyöngyösi kórházba szállították ugyanoda, ahol korábbi kényszerkezelését végezték -, a hivatalos magyar hírközlő szervek pedig félrevezető közleményeket jelentettek meg az ügyről. Rusai László barátai ekkor szívós harcot indítottak azért, hogy Rusai szabadlábra kerüljön és szükség esetén maga választotta orvosok kezelhessék. A Rusai Bizottság március 8-án kibocsátott legújabb - 6-os számú - közleménye arról ad hírt, hogy Rusai Lászlónak a hatósági akadályoztatás ellenére március hetedikén sikerült átkerülnie a pesthidegkúti pszichoterápiás osztályra, ahol korábban saját kérésére kezelték. Jogainak - mondja a közlemény - azonban "most sincs birtokában, ugyanis személyi igazolványát, mely nélkül a magyar állampolgár nem állampolgár, mindeddig nem kapta vissza." A közlemény ezután részletesen ismerteti a bizottság Rusai László érdekében tett lépéseit. Kísérletük, hogy hasznavehető jogi védelmet találjanak Rusai számára, csődöt mondott. Egy fiatal salgótarjáni ügyvéd, aki vállalta volna képviseletét, kénytelen volt néhány napon belül visszalépni. Nem tudta a bizottság azt sem elérni, hogy Rusai "békés és szabályos úton" kerüljön át a pesthidegkúti pszichiátriára, amelynek időközben nyugdíjba vonult főorvosa - dr. Coldschmidt Dénes - és az osztály ügyeit átmenetileg irányító adjunktusa hiába levelezett és lépett telefonon érintkezésbe a gyöngyösi kórházzal, hiába állított ki március 7-ére szóló beutalót Rusai számára, a gyöngyösi főorvos, dr. Béla Árpád - mint a bizottság írja - nem engedte el foglyát, s ugyanakkor a Heves megyei állambiztonsági szervek nyomást gyakoroltak Rusai családjára. A gordiuszi csomót - folytatódik a közlemény - végül maga Rusai vágta el: Néhány napos adaptációs szabadsága idején február 29-én megszökött és önként jelentkezett Pesthidegkúton. Amikor megtudta, hogy március 7-étől felvételt nyerhet az ottani kórházba, levelet írt Gyöngyösre, bejelentette, hogy nem tér vissza oda, és Budapesten bujkált március 7-ig, amikor is felvették őt a pesthidegkúti kórház pszichiátriai osztályára. A közlemény végül arról ad hírt, hogy több gyöngyösi lakos kereste meg a bizottság tagjait és arról tájékoztatta őket, hogy a gyöngyösi pszichiáter-főorvos egyéb orvosi visszaéléseket is elkövet. A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
