1988. február (17-31. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
IttkúJtlSZ^ OÍ 24/D Little Russell Street, LONDONI, W-C.í ■ Tel. D1-4S0 zi 26 ■ G. Krassé 27/1988 1988. február 20. £ Jugoszláviában két és fél év börtönre ítélték Vicéi Károly magyar írót A Szabadkai Felsőbíróság február 19-én folytatta és befejezte a nemzetiségek közti gyűlölet szításával vádolt Vicéi Károly 44'éves zentai magyar író perének tárgyalását. Az ítélethirdetésre az esti órákban került sor: Vicéit két és fél év börtönre ítélték. A korábbi tárgyalási napokon - február 11-én és 12-én - Vicéi tagadta bűnösségét és hangoztatta, hogy márcsak azért sem tett félremagyarázható kijelentéseket, mert tudomása volt róla, hogy állandó rendőri megfigyelés alatt áll. Vicéit "ellenséges propaganda terjesztésének" vádjával korábban - 1977-ben - már egyszer elítélték két év szigorított börtönre, miután két barátjával együtt magyar kísérleti színházat próbált szervezni Zentán. Újabb büntetőügyét terhelő tanúvallomásokra alapították, de a vád február 11-én és 12-én kihallgatott összes tanúja visszavonta rendőrségi vallomását. Az újvidéki Magyar Szó február 12—i és a "Tollba mondták a tanúknak a vallomást" című február 13—i tudósításában részletesen ismertette a tanúvallomásokból kirajzolódott rendőrségi módszereket. Két tanút - egyiküket még 1 983-ban a börtönből állították elő az állambiztonsági szervek, és összetört lelkiállapotukat kihasználva, fenyegetéssel, zsarolással és börtönbeli helyzetük könnyítésére tett ígéretekkel vették rá őket a hamis vallomástételre. Vicéi munkatársaival éreztették, hogy okvetlenül terhelő vallomást kell tenniük. Egy 22 éves háziasszony sokkos állapotba került a rendőrségen, miután közölték vele, hogy Vicéit letartóztatták. "Két és fél óra múlva - írja a Magyar Szó - tollba mondták neki, amit lényegesnek tartottak, de ő attól félt, hogy őt is bezárják, s igyekezett minél gyorsabban leírni, amit diktáltak neki." Egy magyar szakos bölcsészhallgató lány "elmondta, hogy 1 986 júliusa óta négy ízben volt kihallgatáson Újvidéken a belügyi, illetve az állambiztonsági szerveknél. Első ízben egyfolytában majdnem 7 órán át, majd esetenként 2-3 óra hosszáig hallgatták ki. Az ő feleleteiből olyan szöveget szerkesztettek, amely nem felel meg a valóságnak, s ezt váltig hangoztatta." Végül "azt mondták neki, hogy minderről hallgasson. Gyenge idegállapotú, s mindez igen megviselte." A vád hetedik - és utolsó - tanúja. Hegedűs Zsuzsa, az előző tárgyalási napokon szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a bíróság előtt. Most, február 19-én azt vallotta, hogy korábban "elfelejtett eljönni", de Vicéi két védője ezt kétségbe vonta: szerintük a tanút időközben "kezelésbe vették". Az ítéletet nagyrészt az ő vallomására alapították, jóllehet Hegedűs Zsuzsa semmit nem mondott önállóan, hanem a tanácselnök kérdéseire "igen"-"nem"-mel felelgetett. A tanú végig szerb nyelven beszélt, és amikor a védők megkérdezték tőle, hogy el tudná-e magyarul is ismételni, amit állítólag Vicéitől hallott, hebegni kezdett és - a Magyar Szó tudósítása szerint - "semmi nem jutott az eszébe". Hegedűs Zsuzsát a védők szembesíteni akarták a Vicéi állítólagos kijelentéseinél jelen lévő más tanúkkal, de az ügyész ellenzése nyomán Milán Salatió tanácselnök a szembesítéseket nem engedélyezte. & A Magyar Szó február 20—i száma beszámol a védelem tanúinak nyilatkozatairól is. Rácz Szabó László "elmondta, hogy vagy három éve munkából jövet az utcán letartóztatták és letartóztatási parancs nélkül Zentárói a szabadkai £ belügybe vitték, és ott 12 órán át hajnalig hallgatták ki". Hazatérése után Rácz Szabó bejelentette a belügyi hatóságoknak, hogy Vicéire tett terhelő vallomását visszavonja, mert azt nyomással csikarták ki tőle. i£T ■-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 1
