1987. november (125-143. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
i 4S flMMQtA&IAII mI 24/D little Roiseí! Street, LOM D 0 M, W-C.i -Tcl.Ol-W u ze • G. Krassé 1 31 /1987 1987. november 14. A lakiteleki értelmiségi találkozó közös nyilatkozata - a "Magyar Nemzet"-ben A Magyar Nemzet mai száma - egy interjúba ágyazva - közli az ún. népi irányzathoz tartozó magyar értelmiségiek szeptember 27—i lakiteleki tanácskozásán elfogadott közös nyilatkozatot, amely az azóta eltelt hat hétben mindeddig nem kapott nyilvánosságot. Az interjút Tóth Gábor készítette Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. Az interjú külön érdekessége, hogy alig két nappal azután jelenik meg, hogy Grósz Károly miniszterelnök a Központi Bizottság ülését követően a magyar televízióban nem éppen rokoszenvező hangnemben nyilatkozott az ellenzéki megnyilvánulásokról. Mint ismeretes, Pozsgay Imre ugyancsak tagja a párt Központi Bizottságának. "A közmegegyezés hajszálerei" című interjúban Pozsgay kiáll amellett, hogy az egyesülési jog ne csak alkotmányba iktatott üres deklaráció legyen, hanem az állampolgárok ténylegesen is gyakorolhassák azt. A hatalomnak mondja Pozsgay - óriási toleranciát kell tanúsítania és tudomásul kell vennie olyan jelenségek előfordulását is, amelyek politikai rosszallását váltják ki. Az alkotmányos jogok gyakorlását azonban ilyen esetben is engedni kell, és a hatalom csak egyet tehet, "meggyőzni, vitában küzdeni a magunk elképzelte irány fenntartásáért". Az interjú nagyrészt a lakiteleki tanácskozással foglalkozik. Az ott elfogadott nyilatkozatról Pozsgay kijelenti, hogy "jogilag kifogástalan és az alkotmány kereteiben, a közmegegyezés viszonyaiban is megállja a helyét, de politikai tartalmában sok vitatható és tovább vitatandó elemet tartalmaz" . Az újságíró megjegyzi, hogy az olvasók nem ismerik ezt a nyilatkozatot, s így nemigen vitatkozhatnak róla. Pozsgay Imre ezután átadja a nyilatkozat szövegét, amely a következőképp hangzik: "A magyar szellemi élet több mint másfélszáz tagja baráti eszmecserére gyűlt össze 1987. szeptember 27-én, vasárnap Lakitelken. Erre a tanácskozásra meghívták Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát. A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megrokkant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja, nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlévők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait. Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva, az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg. Az a
