1987. november (125-143. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
fi 9;5íít6£E‘t>i > iteü)íaSl^Si H 24/0 ült la Ruttafl Street, LONDON, WCf • Ttl. 01-4*0 ti u - G. Kratti 128/1987 1987. november 10. Magyarok Londonban Tamás Gáspár Miklós filozófus első nyugati útján, két évvel ezelőtt töltött már néhány hetet Londonban, és értékes interjúkat adott az angol rádiónak. Most ismét itt tartózkodik, bár utazásának ez alkalommal magáncélja van - e hónap 14-én házasságot köt. Ittlétét azonban most is felhasználja ismeretterjesztésre, és november 10-én, kedden este 6 órakor a London School of Economics - a londoni közgazdasági egyetem - kelet-európai szemináriumán előadást tartott (voltaképpen beugró szereplést vállalt itt, mert a szeminárium hirdetményén még Kemény István szociológus neve szerepelt- ő a második gazdaság magyarországi szerepéről és jelentőségéről beszélt volna -, de közbejött akadályok miatt nem tudott Franciaországból átjönni). Tamás Gáspár Miklós - aki 1978-ban települt át Erdélyből Magyarországra - kiváló ismerője a kelet- és közép-európai politikai mozgalmaknak és ideológiai irányzatoknak; már Romániában megjelent önálló esszégyüjteménye, Magyarországon pedig három tanulmánya került forgalomba szamizdatkiadás- ban. Londoni előadásában Tamás Gáspár Miklós arról beszélt, hogy a Nyugat- mint metafora - milyen szerepet játszik a kelet-európai politikai küzdelmekben, amelyek nagy mértékben ideologikus jellegűek: a liberális és auto- ritariánus modell közti választás jelképek közötti harc alakját ölti. Minthogy e jelképek elfogadása vagy elutasítása metaforikus fegyver a különböző politikai csoportok kezében, igen fontos annak tisztázása, hogy mit értenek nyugati civilizáción, nyugati értékeken. Tamás Gáspár véleménye szerint a hosszú kommunista uralom egyik következményeként a tekintélyuralmi és a már régóta meglévő nyugatellenes tendenciák megerősödtek, a liberális hagyományok meggyöngültek és az emberek - köztük az értelmiségiek - világképe leginkább a bolsevizmus és a régi romantikus konzervativizmus egyfajta furcsa keverékéből áll össze, s kancsal szemekkel néznek a "fogyasztói társadalomra", az emberi jogokra és a törvényességre. A nagy érdeklődéssel kísért előadás számos ellenvetést is kiváltott a hallgatókból, többen felvetették, hogy az elmúlt évtizedek radikális magyar, cseh és lengyel mozgalmai a nyugati demokráciák értékeiért küzdöttek; hogy a nyugati politika vagy kultúra képviselőit mindig nagyobb érdeklődés és rokonszenv fogadja Kelet-Közép-Európában, mint a Keletről érkezetteket; az egyik felszólaló pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a Nyugattól való elfordulást - amennyiben ez fennáll - nem a nyugati civilizáció elvetése magyarázza, hanem az, hogy a Nyugat cserbenhagyta Európa keleti országait. November 7-én, szombaton az angol munkáspárt balszárnyához tartozó képviselők és aktivisták nyilvános konferenciát rendeztek Londonban "Szolidaritás a keleti tömb munkásaival" címmel. A több száz főnyi közönség előtt tartott értekezlet plenáris megnyitó ülésén Zbigniew Kowalewski - a lengyel "Szolidaritás" egyik volt vezetője -, Robin Cook parlamenti képviselő. Mark Thompson, az európai nukleáris leszerelési mozgalom lapjának szerkesztőhelyettese és egy salfordi sztrájkoló munkás beszélt. Ezután nyolc munkacsoportban folytatódott a konferencia, s közülük kettő is magyar témájú volt. A "Magyarország ma" tárgyú munkacsoport-ülést Krassó György vezette, akinek beszámolója után a jelenlévők számos tárgyszerű, aktuális kérdést tettek fel a munkásmozgalom mai magyarországi helyzetéről, az ellenzék és a munkások kapcsolatáról, a munkástanácsok hagyományairól.
