1987. június (74-86. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

egyenjogú állampolgárok. Lőcsei Pál felidézte utolsó vitáját Giraes Miklóssal, aki nem volt hajlandó elhagyni az országot, jóllehet tudta, hogy le fogják tartóztatni. Az erkölcsi és politikai helytállás másik megrenditő példájaként a jugoszláv követségről való eltávozása után elrabolt és Romániába szállitott Nagy Imréről beszélt, aki élete árán is elutasitott minden kompromisszumot a megszállókkal és az ellenforradalmi Kádár-kormánnyal, így teremtette meg személyében a szerves kapcsolatot a kommunista mozgalom progresszív irányzata és a nemzet függetlenségéért és szabadságáért küzdő erők között. Hála, kegyelet és dicsőség minden 56-os mártir emlékének - fejezte be emlékbeszédét Lőcsei Pál.

Ezután Mikes Tamás szavalta el a kivégzésről irt versét, majd felesége, Mikes Katalin felolvasta Nagy Erzsébetnek - Nagy Imre lányának - nyilt levelét a megemlékezés résztvevőihez.. Nagy Erzsébet azt követelte kivégzett édesapja nevében, hogy az 56 utáni törvénytelen perekért és biróilag szentesitett gyilkosságokért felelősek távozzanak a politikai szintérről és adják át helyüket uj, tiszta lelkiismeretű, tisztakezü és felelősséget vállaló vezetőknek, akik végrehajtják a politikai és gazdasági reformokat és elősegitik a magyar társadalom demokratikus megújhodását. Ok és csak ők rehabilitálhatják a megtorlás áldozatait. Végül Nagy Imre leánya azzal fejezte be nyilt levelét, hogy sok erőt és nagy kitartást kiván a demokratikus átalakulásért küzdő magyar fiataloknak, ^agy Erzsébet - akinek azóta elhunyt férje, Jánosi Ferenc, maga is a Nagy Imre-per vádlottjai közé tartozott - most először adott nyilvánosan hangot emlékeinek és politikai véleményének.- 2 — -----SM---------------------------------- ----------- --------------------------í__J