1987. június (74-86. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

egyenjogú állampolgárok. Lőcsei Pál felidézte utolsó vitáját Giraes Miklós­sal, aki nem volt hajlandó elhagyni az országot, jóllehet tudta, hogy le fogják tartóztatni. Az erkölcsi és politikai helytállás másik megrenditő példájaként a jugoszláv követségről való eltávozása után elrabolt és Romá­niába szállitott Nagy Imréről beszélt, aki élete árán is elutasitott min­den kompromisszumot a megszállókkal és az ellenforradalmi Kádár-kormánnyal, így teremtette meg személyében a szerves kapcsolatot a kommunista mozgalom progresszív irányzata és a nemzet függetlenségéért és szabadságáért küzdő erők között. Hála, kegyelet és dicsőség minden 56-os mártir emlékének - fe­jezte be emlékbeszédét Lőcsei Pál. Ezután Mikes Tamás szavalta el a kivégzésről irt versét, majd felesége, Mikes Katalin felolvasta Nagy Erzsébetnek - Nagy Imre lányának - nyilt levelét a megemlékezés résztvevőihez.. Nagy Erzsébet azt követelte kivégzett édesapja nevében, hogy az 56 utáni törvénytelen perekért és biróilag szentesitett gyilkosságokért felelősek távozzanak a politikai szintérről és adják át he­lyüket uj, tiszta lelkiismeretű, tisztakezü és felelősséget vállaló vezetők­nek, akik végrehajtják a politikai és gazdasági reformokat és elősegitik a magyar társadalom demokratikus megújhodását. Ok és csak ők rehabilitálhatják a megtorlás áldozatait. Végül Nagy Imre leánya azzal fejezte be nyilt levelét, hogy sok erőt és nagy kitartást kiván a demokratikus átalakulásért küzdő magyar fiataloknak, ^agy Erzsébet - akinek azóta elhunyt férje, Jánosi Ferenc, maga is a Nagy Imre-per vádlottjai közé tartozott - most először adott nyil­vánosan hangot emlékeinek és politikai véleményének.- 2 ­— -----SM---------------------------------- ----------- --------------------------í__J

Next

/
Oldalképek
Tartalom