1987. május (53-73. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

rj -4* Mt/mmi m(jj$ Im&í/<si^ (fflil 24/D Littla Rv»»efl Street , LONDONI, WC.i • Ttl. 0<*4*O t< 2« . G. kraiié 60/1987 1987. május 12. Nem utazhat külföldre a magyar demokratikus ellenzéki mozgalom több résztvevője Az ellenzék visszaszorítására alkalmazott intézkedések közé tartozik Magyarországon az útlevél-kérelmek elutasítása. Legutóbb Sulyok Miklós matematikus, Mécs Imre mér­nök és Solt Ottilia szociológus útlevél iránti kérelmét tagadták meg a belügyi ható­ságok. A határozatokat - közelebbi indokolás nélkül - általában azzal indokolják, hogy az adott személy kiutazása a közérdeket vagy a közrendet sérti, Solt Ottilia kiutazási kérelmét viszont azzal az indokolással utasították el, hogy büntető eljá­rás van folyamatban ellene. Solt Ottilia ellen nem folyik büntető eljárás, ő maga legalábbis nem tud róla. Elutasították Vásárhelyi Miklós sajtótörténész kiutazási kérelmét is. Vásárhelyi az Olasz Szocialista Párt meghívására vett volna részt egy rEmzetközi történész konfe­rencián. Szaporodik az útlevél-bevonások száma is, vagyis az olyan eseteké, amikor hosszabb időre kizárják a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevőit a külföldi utazás jogá­nak gyakorlásából. Tavaly Pákh Tibor és Kőszeg Ferenc útlevelét vonták be öt évre azzal az indokolással, hogy korábbi külföldi tartózkodásuk idején "magyar állampol­gárhoz méltatlan módon" viselkedtek. Most arról érkezett hir, hogy ugyaniyen indo­kolással Orosz István irodalomtörténész és kritikus útlevelét kobozták el. Orosz István - aki tavaly ösztöndíjjal Angliában végzett kutatómunkát - az alábbi nyilat­kozatot tette közzé útlevele bevonáséról: "Orosz István kritikust a Pestmegyei Eendőrfőkapitányság 1987. április 8-án hozott határozatával 1992. március 26-ig kizárta a külföldi utazásból. A határozatban indokolásként az áll, hogy nevezett külföldön a Magyar Népköz- társaság állampolgárához nem méltó magatartást tanusitott. Amint azt a belügy­minisztérium egyik munkatársa hosszú monológban közölte Orosz Istvánnal, a magyar hatóságok rosszallását elsősorban az a cikk váltotta ki, amelyet a kri­tikus a párizsi Irodalmi Újság 1986. évi 3. számában jelentetett meg ,Az aka­ratlan bűnösök elfogulatlan apológiája, avagy lehetséges-e a kör négyszögesí­tése’ cimmel. A cikk Száraz György A tábornok cimü, Pálffy Györgyről szóló monográfiáját birálja, s egyebek között megállapítja, hogy az 50-es években elkövetett súlyos törvénytelenségekért nemcsak; a Moszkvából hazatért kommu­nistákat terheli komoly felelősség. Ebben az összefüggésben az Írás Kádár János 1949-es szereplését is meglehetősen kritikus hangnemben tárgyalja, ami - leg­alábbis a rendőrség álláspontja szerint - semmiképpen sem lehet méltó a Magyar Népköztársaság állampolgárához. Orosz István a rendőrségi kihallgatás végén szükségesnek tartotta Írásban is rögzíteni, hogy a külföldi tartózkodása során sem a fogadó ország, sem pedig a Magyar Népköztársaság törvényeit nem sértette meg. Magatartása összhangban állt a Magyar Népköztársaság alkotmányával, mely minden magyar állampolgár számára biztosítja a szabad véleménynyilvánítás jogát. A határozat ellen azon­ban fellebbezést nem nyújtott be, minthogy a határozat ellen a határozatot közlő hatóságnál benyújtott fellebbezésnek van helye, ami kizárja a lehetősé­gét, hogy az ügyet elfogulatlan, független bírói testület elé vigye."

Next

/
Oldalképek
Tartalom