1987. február (9-12. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

5. Csoportunk évekkel ezelőtt elhatározta, hogy megteremti a politikai művészet kényszerű és kegyetlen talaján azt a sajátságos kulturális kí­sérletet, melyet "új szocialista realizmusnak" neveztünk. A műfaj játék- szabályai régiek, mindössze elnevezése és koncepciója új. Célunk, hogy a művészetek nagy panteonjába emeljük egyetlen hiteles kordokumentum­ként a központilag irányított fegyelmező kultúrpolitika kudarcát tükröző tárgyakat, eszközöket, határozatokat, ítéleteket. Büszkeség nélkül mondhatjuk, alkotói tevékenységünk sikeres. Nincs még egy korszaka a magyar történelemnek, ahol viszonylag rövid idő alatt ennyi szégyenletes büntetés, alkotói fenyegetettség, művészi üldöztetés lett volna tettenérhető. 6. Most ennek az önkényesen betiltott kiállításnak a kapcsán is mélysége­sen aggódunk, hogy néhány évtized múltán a visszatekintő generációk nem láthatnak majd mást, mint betiltott kiállítások jegyzőkönyveit, elége­tett filmek hamvait, bezúzott könyvek cafatjait, elnémított folyóiratok kimetszett lapjait, szétkergetett alkotói kollektívák emlékeit, alkoholba, öngyilkosságba, emigrációba kergetett tehetségek legendáit. Munkáinkkal az irányított politikai felelőtlenséget, a kulturális alternatívák elleni in- toleranciát idézzük meg. Dokumentumaink alapján mindössze emlékeztetni és figyelmeztetni szeretnénk. 7. Végezetül, mint "A harcoló város" című kiállítás szervezői felelősség­gel tartozunk azoknak az alkotóknak, akik megtiszteltek bizalmukkal és elküldték számunkra az emlékezés képeit. Nevükben és a Magyar Október élő emlékének nevében határozottan követeljük a lefoglalt műalko­tások azonnali visszaszolgáltatását! Kérjük önt, tegyen meg mindent e jogellenes állapot feloldása és követelésünk maradéktalan teljesítése ügyé­ben. 8. Levelünket a politikai művészet újabb dokumentumának tekintjük. Budapest, 1987. február 1. INCONNU MŰVÉSZETI CSOPORT Bokros Péter Molnár Tamás Pálinkás Róbert- 2 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom