1987. január (1-5. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
I ®IM 24/D LittU IWell Street, LONDONI, W-C.i • Ttl. 04-4,1.0 u 24 • G. Krosai 1/1987 1987. január 2. "A Megbékélés Tanácsa" nyilatkozata "A Megbékélés Tanácsa" nevű szervezet nyilatkozatot tett közzé, amelynek kibocsátási helyeként Budapestet, Bukarestet és Londont nevezte meg. A nyilatkozat szövege igy hangzik: Testvéri Üzenet jóakaratú románokhoz és magyarokhoz Ezt a levelet a/ erdélyi magyarság szüntelenül erősödő jaj-kiáltásai hallatán, lelkiismereti okból írjuk, azzal a reménységgel, hogy a szenvedésokozó folyamatok megállíthatók, ha annak érdekében a jóakaratú emberek összefognak. Nem kívánjuk elmúlt közös évszázadok eseményeit értékelni. A történelem ugyanis olyan feneketlen zsák. amiből, ha önkényesen, eleve célzatosan válogatunk ki „tényeket", az együttélt népek bármelyike totálisan elítélhető vagy totálisan felmenthető. A történelembe való visszatekintésnek csak úgy van értelme, ha egymás kölcsönös megismerésére, megbecsülésére indít, s célja nem az uszítás, a gyűlölködő indulatok szítása. Új szellemiségre vágyunk, aminek fényében magyarok és románok kölcsönösen hálát adhatnak Istennek azokért az áldásokért, amivel elmúlt századokban és a jelenben is egymást tiszta szívből megajándékozhatják. Az egész világ megdöbbenéssel észleli az Erdélyből elmenekülő magyarok tömeges áradatát. A zsidó és szász népközösség jelentős része már elhagyta az országot, s a maradék is készülődik. Ám kétmilliónál több magyar számára, mint közösség számára ez az út nem járható. Az elmenekülök ténylegesen elíizöttek. Olyan emberek, akik saját maguk és gyermekeik jövőjét immár kilátástalannak tartják. Az elűzött apa után költöző család „családegyesítése" valójában tömeges depor- táció. Megdöbbenve kérdezzük: mi a cél? Magyarok nélküli Erdély? Elűzni azt. aki nem képes asszimilálódni és erőszakosan asszimilálni azt, aki mégis ottmaradni kényszerül? S kinek jó ez? Nem lehet elég magasra értékelni azt a kárt. amit Románia a zsidók és szászok elvesztésével szenvedett. S most tehetséges, szakképzett magyarok tízezreit veszíti el, éppenalegértékesebbelemeket,akikaáfi:rö.vhazajavára mérhetetlenül sokat tehetnének. Miért? Az egy-nyelvüséggel Románia szegényebb lesz. Az elűzött tehetséges magyar menekültek távoli földrészeket gazdagítanak. Kelet-Európa lesz szegényebb. Évezredes magyar kultúrkincsek. könyvtárak, iskolák, az. európai művelődés szerves részét alkotó művelődés pusztul el Európa lesz szegényebb. Kinek jó ez? Megfordítható-e még ez a folyamat? Egy anakronizmus: az uralkodás eszméje. A gyűlöletnek és szenvedésnek ebben a tengerében a magunk részéről azonban egyetlen pozitív tényt tiszta lélekkel közölhetünk: a magyarság szellemi vezetői lemondtak arról. hogy bármilyen népfelelt uralkodniszándékozzanak.Nemcsakazért nincs „Erdélyt vissza", mert ezt a jelenlegi magyarországi hatalom — helyesen — nem tűrné, hanem azért sem, mert az uralkodás eszméje minden vonzóerejét elvesztette népünk legjobbjai szemében. Kié Erdély? Mi úgy gondoljuk, azoké az embereké. akik ott születtek. Mi hát akkor a magyarok panasza? A fokozatos megsemmisítés. Erdélyt járva óránként halljuk a panaszt: a magyar nyelvű tanórák és iskolák száma évről évre csökken. A felsőbb iskolákba anyanyelvükön a magyar diákok jóformán sehol sem felvételizhetnek és nem tanulhatnak. Ezért egyre több magyar diák előtt zárul be a továbbtanulás lehetősége. Ha mégis felveszik felsőbb iskolába, általában a magyar népcsoport területeitől távol kell tanuljon, nyelvileg idegen környezetben. Ha befejezi tanulmányait, szinte kivétel nélkül Erdély magyarlakta területein kívül kell dolgozzon. Színmagyar falvakba egyre gyakrabban olyan román óvónőket és tanítókat helyeznek, akik egy szót sem tudnak a lakosság nyelvén. i l ■ - ___ — — -----------i
