Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
kegyelemből - a piacon, illetve a pellengéren megveretés után arra ítélte, hogy vezesse ki őket a hóhér a városból, de ha vissza mernek térni, akkor kivégzik őket. Az ítéletek jóváhagyásra Telekesy István püspök-földesúr elé kerültek, aki Bábái Szabó Mihály esetében kegyelmet gyakorolt („egy esztendeig vasban fog járni, e mellett ezután valami afféle vétekben lépni nem irtózván tapasztaltatik, az mostani vétke fenn maradván, akkor terhesebb büntetése lészen"). 33 1 Volt eset, mikor a gyilkos vallotta, hogy nem akarta megölni áldozatát, csak véletlen történt. 1734-ben Kaló István szolga egy deákra éjszakának idején vasvillával rátámadt azért, hogy elvegye a csizmáját. Dulakodás közben súlyosan megsebesítette a deákot, aki nem sokkal később meghalt. A tanács rablógyilkosságnak tekintette az ügyet, de az ítéletet nem ismerjük, mert a tettes megszökött. 33 2 A korszakban legszigorúbban a gyermek-, a feleség- és a szülőgyilkosságot ítélték meg. 1694. december 5-én ítélte halálra a bíró és a város tanácsa a gyermekvesztéssel vádolt Ruto Katát. Másnap a hóhér egy nyílt verembe töviseket szórt, annak szélén lefejezte, holttestét bedobta és elföldelte. 33 3 1703. július 30-án Bíró Márton a törvény színe előtt megvallotta, s a tanúvallomásokból is kiderült, hogy részegen kiment az állatokat behajtani az istállóba, s mivel a felesége nem segített neki, ezért durván verni kezdte. Felesége menekültében egy tinó lábai alá esett, mely az asszonyt összetaposta. A férfi aludni ment, s arra ébredt, hogy a felesége segítségért kiabál. Nem segített neki, hanem ismét elaludt. Éjfél előtt felocsúdván holtan találta. Az istállóban gödröt ásott és abba temette a tetemet. ,Másoknak példájára cselekedeteit érdeme szerint kell, hogy megbüntessék, azért a magisztrátus prókátora által citált törvények szerint, noha lófarkon való hurcolást megérdemelte volna, mindazonáltal a nemes törvényszék kegyelméből azon büntetését enyhítették arra, hogy először jobb keze elvágattatván, feje vétessék." 33 4 Az öngyilkosság ritkán fordul elő, s mind a világi, mind az egyházi törvények igen súlyosan ítélték meg. Az öngyilkossági eseteket és az azt kísérő vészterhes közérzetet igen részletesen tartalmazzák a tanácsülési jegyzőkönyvek. 1760. március 3-án akasztotta fel magát műhelyében Piaicher József kerékgyártó, aki apja halála után egy évvel, alig egy hónapja vált mesterré és lett a céh tagja. Másnap éjfél után vágta le a hóhér, majd szemetes szekéren kivitte a Hatvani utcán az akasztófához, ahol ,fejét, kezét, lábát elvágván, a testét hasra fordítva elásta". A temetés megszenteletlen földbe, pap, kántor, harangszó és imádság nélkül történt. Még műhelye „becsületét" is külön városi céhes ceremóniával kellett helyreállítani. 33 5 33 1 HML Eger v. tjkv. V-l/a/5. 138-142., 155-168. 33 2 HML Eger v. tjkv. V-l/a/12. 71. 33 3 Szederkényi IV. 1893.22. 33 4 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 314-316. 33 5 Breznay I. 1933. 206-209. 88
