Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT FELÉPÍTÉSE
magisztrátus helytelenítette azt az utóbbi években kialakult gyakorlatot, amit takarékossági okból vezettek be, hogy a föhegybírói tisztet rendszeresen a város főbírójára ruházták, aki ennek a tisztségnek egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott eleget tenni. 20 3 A két hivatal szét is vált. 1790. június 21-én Tremel József hegybíró feladatait szabályozta a magisztrátus, de ez lényeges változást nem tartalmaz az előzőkhöz képest. 20 4 1805. március 9-én a város tanácsa két hegybírót nevezett ki, az egyiket, Haraszty Imrét a Heves megyei, „vízen inneni" szőlőhegyeinek, a másikat, Trémel Józsefet, a Borsod megyei, „vízen túli" szőlőhegyeinek hegybírójává. Elsődleges feladatukként azt jelölte meg, hogy a szőlőmunkások limitált napszámbérének betartására ügyeljenek legjobban és arra, hogy ezért a bérért a megfelelő minőségű és mennyiségű munkát végezzék el. 20 5 A XIX. század második évtizedére egyre jobban visszaesett az egri szőlőtermelés jövedelmezősége. 1816. április 19-én már arról tudósít a tanácsjegyzőkönyv, hogy mivel a város az állandó szőlőpásztorokról is lemondott, így a szőlők teljesen őrizetlenül maradtak a szőlőhegyeken. Ezért a földesurak utasították a tanácsot, hogy 150 forint éves bérrel 14 kerülőt fogadjon fel a szőlőhegyekre. A kerülők feladatai mellett a tanács szabályozta a két hegybíró teendőit is. A kerülők által elfogott tolvajokat a hegybírák kötelessége volt a tanács elébe állítani. Feladatuk volt a szőlőhegyeken talált szarvasmarhák és más állatok által a szőlőkben okozott károkat felmérni, azt feljegyezni és erről, valamint a bírság befizetéséről igazoló cédulát kiállítani az állat gazdájának. Továbbra is kötelesek voltak a szőlőmunkákra felügyelni. Ellenőrizniük kellett a szőlőkerülőket is, akik közül egy minden reggel és este köteles volt jelentkezni a hegybíróknál és beszámolni a szőlőhegyeken történtekről. 20 6 Borbírák Ok kezelték a város borait és intézték a város szőlőinek megmunkálását. Emellett feladatuk volt a bor mérésének ellenőrzése a földesuraktól bérelt kocsmákban és a házaknál, továbbá a borbehozatal felügyelete is. Az árakat persze a tanács határozta meg számukra, így pl. 1702. február 10-én. 20 7 A XVIII-XIX. században a városnak saját szőlőbirtokai voltak a Hajdú-, Ráchegyen, Kocson, Almagyaron, Egeden és a Donáton. „Saját termésén és az adóban beszedett borokon kívül sok bort vett a város, amelyeket azután kiadott a kocsmárosoknak és azok kötelesek voltak elszámolni a borbírónak. Ez viszont a tanácsnak tartozott évenként számadási kötelezettséggel". 20 8 1693-ban már van a városnak borbírója, 20 3 HML Eger v. ir. V-l/b/108. B.LXXII. a. 322-323. 20 4 HML Eger v. ir. V-l/b/138. B. XC. A. 2108. 20 5 HML Eger v. tjkv. V-l/a/71. 153. 20 6 HML Eger v. vegyes ir. V-l/d/34. 176., valamint a fogalmazvány: Eger v. ir. V-l/b/274. B.CLV. b. 518. 20 7 Breznay II. 1934. 189. 20 8 Breznay I. 1933. 151-152. 60
