Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)

AZ ÖNKORMÁNYZAT FELÉPÍTÉSE

Egerben a vizsgált időszak több mint másfél évszázada alatt 25 személy viselt főbírói tisztséget. Közülük hárman, két egymással nem összefüggő időben is főbírók voltak. Ally Pál 1796-1801 között öt évig, majd 1805-1807 között újabb két évig. Najmajer János 1821-1827 között hat évig, majd 1830-1832 között két évig, Csépány János 1827-1830 között három évig, majd 1832-1841 között kilenc évig. Haláleset miatt csak 1745-ben kellett helyettes főbírót választani, Rottenstein Károly Antal főbíró halálát követően. A tisztségviselés időtartamát tekintve a 25 főbíró közül négyen egy évnél kevesebb ideig viselték tisztségüket. Ezek mindegyike valamilyen kritikus időszakban került a bírói székbe. Faragó András a Fenesy szerződés megkötésének évében, Brezovai Mihály a Rákóczi-szabadságharc bukását követően, Fischer János a Barkóczy püspök beiktatása körüli zavargások s Rottenstein Antal főbíró halálát követő időszakban, Gáhy József pedig 1847-1848-ban. Nyolcan viselték a tisztséget egy évnél hosszabb, de öt évnél rövidebb ideig, heten öt évnél több, de tíz évnél kevesebb ideig, öten tíz-tizenöt év között és a legtovább, több mint 25 évig Rottenstein Károly Antal. Érdemes megnézni, hogy milyen tisztséget viseltek a főbírók mielőtt Eger legmagasabb önkormányzati tisztségét elnyerték és milyen képzettséggel rendelkeztek. Valószínűleg kezdettől fogva az a tendencia érvényesült, hogy a főbíró írni-olvasni-számolni tudó és a szokásjogot ismerő személy legyen. Kivételt a Fenesy egyezményt aláírni nem tudó Faragó András jelentett. Az 1687. december 17-én Fischer Mihály kamarai adminisztrátor által főbíróvá kinevezett Domonkos Jakab harmincados, eredetileg kamarai hivatalnok volt, s hivatalához feltétel volt a megfelelő képzettség. Ezt mutatja az is, hogy a városban megtelepedve 1689-től kezdve a város főjegyzői tisztségét viselte, mely tisztségben még 1695. július 7-én is intéz egy ügyet. A 25 főbíró közül 16 fő: Piánó Lajos, Mlinkó Mátyás, Ziska Mátyás, Brezovai Mihály, Haaz Károly, Rottenstein Antal (perceptor is volt), Fischer János (helyettes főbíró), Wallner József, Forst Antal, Hemer Ferenc, Koczka István, Ally Pál (perceptor is volt), Boncz Ferenc, Simonyi János, Csépány János és Rada József bírói tisztsége előtt a belső tanács tagja volt, míg hárman, Debrődi György (előtte első aljegyző, utána második aljegyző volt), Hemer Ferenc és Najmajer János bírói tisztségük letétele után váltak annak tagjaivá. Ifj. Farkas János a város főjegyzője volt, mielőtt főbíró lett. Egerben tehát a bírói szék elfoglalásának nem volt olyan általános előfeltétele a tanácstagság, mint a megye másik városában, Gyöngyösön. Láthatóan még ritkább volt - sőt kivételnek számított -, hogy valamelyikük akár a jegyzői, akár a perceptori hivatalban teljesített korábban szolgálatot. Eger esetében így nem mondható el, ami Gyöngyösre érvényes volt, hogy tudniillik „elsősorban azokat választották meg bírónak, akik a magisztrátusban már tapasztalatot szereztek, s rendelkeztek igazgatási és gazdasági-pénzügyi gyakorlattal".

16

1 Bizonyos jelek arra utalnak, hogy Eger városban, amely püspöki székhely volt, az egyházi földesúrnak a személyes elvárásai nagy súllyal estek latba egy-egy 16

1 Erre az összehasonlításra lásd Szabó 2001. 109-111. 49