Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)

A VÁROS NÉPESSÉGE 1687-1848 KÖZÖTT

külvárosoknak viszont csak 7,04%-a volt polgár. A 2279 belvárosi polgári személyből 396 volt családfő és 1883 (82,62%) családtag. A külvárosokban ez 155 (19,87%) és 625 (80,13%) számarányt mutatott. Nagyobb szóródást tapasztaltunk az egyes városrészeken belül a polgárok és a többi társadalmi kategóriába tartozó lakosok arányában. Legnagyobb mértékben polgárosodottnak a belváros negyedik negyedét tekinthetjük. Itt a lakosság 62,49%-át tették ki a polgárok és családtagjaik, ezt követte a belváros első negyede (39,36%), majd második és harmadik negyede, 30,84 és 29,42%-kal. A külvárosok lakosságának jóval kisebb hányadát tette ki a teljes jogú polgárság. 10% feletti arányt csak három adókörzet mutat: a csekély lakosságú Sánc 16,31%-ot, a Hatvani külváros második seriese 11,76%-ot, a Makiári külváros második adókörzete pedig 12,03%-ot. Alig maradt el a 10%-tól a Makiári külváros első negyede (9,23%). A többi városrészben viszont a lakosság 5%-át sem érte el a polgárok száma. A Hatvani külváros első fertályában 4,95%-ot, a Felnémeti városrészben 2,29%-ot, a Cifra hóstyán pedig 3,37%-ot tett ki relatív számuk. Más képet mutat viszont, ha megvizsgáljuk a polgároknak azon leszármazottjait, akik már önálló családot alapítottak, de a polgárjogot még nem szerezték meg. Tény, hogy a fallal kerített belváros az 1780-as évek végére már teljesen beépült. Ujabb telkek kialakítására csak a külvárosokban volt lehetőség. Ezért is változott meg - ha nagyon nehezen is - a század végére az a jogszokás, hogy polgárjogot csak belvárosi lakos kaphatott. A polgárok felnőtt családos leszármazottjainak csak 29,07%-a élt a belváros négy városnegyedében, 70,93%-a a külvárosokban telepedett meg. A honoráciorok számaránya családtagjaikkal együtt a XVIII. század végén még alig haladta meg az 1%-ot. A város lakosságának több mint 1/3-át (34,88%) tették ki azok, akiket parasztokként regisztráltak. Ezek szinte mindegyike rendelkezett valamennyi szőlőterülettel. Döntő többségük a külvárosokban lakott (84,83%), a belvárosban csak 15,17%-uk. Meg kell jegyeznünk, hogy a belváros első negyedében egyetlen egy személyt sem írtak össze parasztként és a negyedik negyedben is csak összesen 11 főt, a fertály lakosságának 0,93%-át. Jóval nagyobb az arányuk a belváros második és harmadik városrészében (23,20% és 34,48%). A városrész lakosságához viszonyítva több mint 50%-os a részarányuk a Hatvani külváros első negyedében (53,92%) és a Felnémeti külvárosban (52,96%). Alig marad el ettől a Cifra hóstya (49,50%) és a Makiári külváros első negyede (45,93%). Az átlagot megközelítő a Makiári külváros második negyedében a parasztok és a többi társadalmi kategória képviselőinek létszáma (35,49%). Jóval átlag alatti viszont a Hatvani külváros második negyedében (27,21%) és a Sánc hóstyán (25,4%). A lakosság több mint 1/4-e (27,48%-a) tartozott a házi és kerti zsellérek néven összeírtak közé. Ezek kis hányada rendelkezett némi szőlőterülettel, de a többség nincstelen volt. Ugyanakkor 14,37%-uk valamilyen mesterséget tanult, és azt az év egy részében gyakorolta is. Döntő többségében közülük került ki a város lakosságának az a része, akiket „kapás"-oknak neveztek, ők azok, akik más 34