Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
EGER BEL- ÉS KÜLVÁROSAINAK FEJLŐDÉSE
EGER BEL- ÉS KÜLVÁROSAINAK FEJLŐDÉSE városi élet valamennyi jelensége, a városok valamennyi funkciója - így az önkormányzat, az igazgatás is - a város térbeli kiterjedéséhez, földrajzi, gazdasági adottságaihoz, építészeti formáihoz kötődik. Kellő helyrajzi azonosítás nélkül sok esetben egy-egy tisztviselő, városi alkalmazott funkcióját, szerepét sem lehet egyértelműen megérteni. A tisztségek, feladatok egy része ugyanis meghatározott városrészekhez („belvárosi", „külvárosi" stb.) kötött, a tisztviselők, alkalmazottak közül többen a város egy-egy fontos pontjához, úthoz voltak kirendelve. A feladatok jelentősége, az alkalmazottak súlya jobban megítélhető, ha azokat a városon belül topografikusan is kellően rögzíteni lehet". 5 1 Eger lakott területe a XVII. század végén, a XVIII. század első éveiben a fallal kerített belvárosra terjedt ki, sőt a várost övező kőfal jóval nagyobb térséget zárt körül, mint amely be volt építve. A lakóházak mellett kertek, borospincék és gazdasági épületek is állottak. A korabeli Eger tehát távolról sem volt olyan tömör szerkezetű és beépítettségü, mint általában a középkori nyugat-európai és a török által nem érintett dunántúli, felvidéki városok. (Hasonlóan lazán beépített belváros hazánkban még Pécsett volt ismeretes.) Míg tehát egyes európai városokban a fejlődés újabb és újabb falgyürü építését tette szükségessé, és a viszonylag szűk városi terület maximális kihasználása végett szűk utcák, kis terek és többszintes épületek alakultak ki, addig ezeknek Egerben csak az 1740-es évektől kezdett a XVI. század derekán körülkerített város szűknek bizonyulni. 5 2 Ugyanakkor néhány ház meglétére már van adatunk a fallal kerített belvároson kívül is, az egyes kapuk előtt (Hatvani és Makiári kapu), amiket adózás szempontjából ekkor a közelükben lévő belvárosi résznél írtak össze. Az 1695-től fennmaradt összeírások szerint a város adóköteles lakossága tizedekbe volt besorolva. Legtöbb tized 1695-ben volt, szám szerint 46. Ezután, a Fenesy-féle szerződést követően a lakosságszám visszaesése a tizedek számának csökkenését is magával vonta. A Rákócziszabadságharc kitörésének évében, 1703-ban 29 tizednyi adózót írtak össze. 5 3 1710. december 20-án, miután a várat és a várost a császári seregek visszafoglalták a kurucoktól, összeírták Eger lakott házait, 584-et, valamint adózóit, 820 főt. A város hevesi és borsodi részét külön-külön regisztrálták. Az Eger-pataktól nyugatra fekvő rész volt a Heves vármegyei, a püspökség földesurasága alá tartozó terület, s keletre feküdt a Borsod megyei, a káptalan uralta rész. A két megyéhez tartozó lakott területet 2-2 tizedbe sorolták be. Ezek az adóterületek nem voltak azonosak az 1703. évi összeírás tizedeivel, hanem a későbbi negyedek (fertályok, series-ek) nagyságának feleltek meg, mivel a hevesi rész első tizede 1710-ben 199, második tizede 142, a borsodi rész első tizede 187, második tizede pedig 56 házat foglalt magában. A későbbi évek összeírásaival összehasonlítva az 1710. évi conscriptio névanyagát, megállapíthatjuk, hogy a 5 1 Bak 1980. 7. 5 2 Sugár 1968. 179., Kovács 1965. 73-92. 5 3 HML Eger v. öi. V-4/a/l. 301. 21
