Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS JOGI HELYZETE
A Helytartótanács által 1773-ban összeállított helységnévtár (Lexicon Locorum Populosorum) adatait ellenőrizve és összesítve Gyimesi Sándor szerint Magyarország 43 megyéjében, továbbá a jász-kun kerületekben összesen 40 libera regia civitas, 7 püspöki civitas és 495 oppidum volt. 3 0 1828 körül Ludovicus Nagy a szűkebb Magyarország kiváltságos városállományába változatlanul 43 szabad királyi és bányavárost számított, a 8 érseki vagy püspöki székvárost külön kategóriának vette, tehát nem azonosította sem a civitasokkal, sem az oppidumokkal. Az oppidumok száma a statisztikusok szerint 692 volt. 3 1 Végeredményben a XVIII-XIX. században beszélnünk kell a szabad királyi és bányavárosokról, a püspöki városokról (Győr 1740-ig, Pécs 1782-ig, Veszprém, Nyitra, Vác, Eger, Kalocsa, Nagyvárad, Szeged, Erdélyben Gyulafehérvár), valamint mezővárosokról. Úgy látjuk, hogy a felsorolt városcsoportokon belül a leghomogénebbnek a püspöki városok csoportja tűnik, mind jogi, mind gazdasági élete és társadalmi rétegződése szempontjából, s lakosságuk számát tekintve a II. József-féle népszámlálás szerint megközelítik a szabad királyi városok felső rétegét. 3 2 Ennek alapján a püspöki városok egy része jó eséllyel törekedett arra, hogy szabad királyi várossá váljon. Legnagyobb jogi akadályt az jelentette, hogy nem tudtak megegyezni földesurukkal a felszabadulásról. Amelyik püspöki városnak ez sikerült és megváltotta magát, az szabad és királyi várossá vált. Ez történt Győr és Pécs esetében. 3 3 Eger és a többi püspöki város jogi helyzetének hátránya abban állt, hogy míg a szabad királyi városok földesura a király, bár a törvények korszakunkban, mint a szent korona városait említik őket, addig a püspöki városoké egyházi személy, jelen esetben az egri püspök és káptalan, 1804-től az érsek és a főkáptalan volt. Ebből következik az az eltérés, hogy míg a szabad királyi városok polgárainak fellebbviteli bírája a tárnoki szék vagy a személynöki szék volt, addig Eger lakosai pereikben másodfokon az egri püspökhöz fordulhattak. További különbség, hogy a püspöki városok nem kerültek ki a vármegyék joghatósága alól, bár több-kevesebb sikerrel harcoltak azért, hogy megszabaduljanak ettől. Eger esetében ez olyan problémát is felvetett, hogy mivel a város területe két vármegyében - Heves és Külső-Szolnok, illetve Borsod vármegyében feküdt, ezért időszakonként mindkettő nemességével összeütközésbe került. Hozzá kell tenni, hogy esetenként a két megye egymással is ellentétbe került a város fölötti adóztatás és joghatóság ügyében. Az érdekkülönbségek fő forrása az volt, hogy az évi adót a porták száma szerint vetették ki, s ennek elosztását a megyei vezetők intézték. Eger lakossága a XVIII. században jelentős mértékben növekedett, s a megyei elöljárók ezt figyelembe véve, egyre nagyobb részét vetették ki a városra az állami hadiadónak. 3 0 Gyimesi 1975. 236-242. 3 1 Pálmány 1990. 10. 3 2 Dányi-Dávid I960., Gyimesi 1975. 262-272. 3 3 Sándor-Tímár 1981. 191., Csizmadia 1941.49. 15
