Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS JOGI HELYZETE
Az egriek tiltakozására, de valószínűleg inkább Kurcz János Ignác kamarai adminisztrátor közbelépésére 1695. február 16-án a püspök magyarázó levelet bocsátott ki, melyben a tranzakció egyes pontjait módosította. Más püspöki városok lakosaihoz hasonlóan a nemeseket megillető jogok megmaradnak, a nemes és nemtelen lakosoknak szabad a városból elköltözniük, azzal a feltétellel, hogy az adójukat kötelesek előbb megfizetni. A két vármegyében fekvő városnak legyen egy főbírója és magisztrátusa, de a lakosok megtehetik, hogy a főbíró munkájának segítésére mind a hevesi, mind a borsodi részre egy-egy kisbírót is választanak. A január 4-i szerződésben felsorolt robotterheket, vagyis azt, hogy a város határában fekvő ötven kaszás rétet a lakosoknak évente egyszer le kell kaszálniuk és össze kell gyűjteni, továbbá a püspökség malmainál lévő töltések karbantartását, télen a jégvágást, a püspök házánál és a külvárosokban lévő kertek megmunkálását, mellyel a város zsellérei tartoznak, mindezeket évi 200 magyar forint taxával a város lakosai megváltják, mely összeget két részletben, az eredeti szerződés 10. pontjában megállapított 600 forint adóval együtt kell megfizetniük. A püspök egyúttal megígérte, hogy Eger részére a városfalon kívül egy malomhelyet biztosít. A pótegyezmény elrendelte a még osztatlan állapotban lévő szántóföldek és szőlők kiosztását a polgárok házai után. 2 4 (Lásd Függelék.) A Fenesy püspökkel kötött pótegyezmény napján, február 16-án a város képviselői megegyeztek az egri káptalannal is. Ez a szerződés öt pontból áll, melyek kiegészítik a püspökkel kötött tranzakcióban és az azt magyarázó szövegben foglaltakat. Rögzítik, hogy ez az egyezmény csak a városnak a káptalan joghatósága alá tartozó részére vonatkozik, s nem érinti a püspökség jussát. Biztosították a káptalan részére azt az épületet, melyet a török uralom előtt bírtak. Az olyan lakóházakat, melyek a török uralmat megelőzően káptalani kézen lévő helyen épültek, a káptalan visszaveheti jelenlegi birtokosaitól és kivonhatja a városi adók alól. Azok a zsellérek, akik káptalani házakban laknak, a városi közterheket a többi lakóhoz hasonlóan kötelesek viselni. A káptalan fenntartja joghatóságát a városnak azon a részein, amelyet számára privilégiumlevelei biztosítanak. Ide tartozik az Álmagyar utca is, ahol minden hét péntekjén szabad hetivásárt tartani. A vásárjövedelmek kétharmada a káptalant illeti, egyharmada a városé. Az évi adófizetés készpénzben történik, mégpedig olyan módon, hogy „megtartván azon egyenlőséget a püspökségnek fizetendő nyolcszáz forinthoz képest, amennyit a városban lévő része a káptalannak tészen a püspöknek részéhez, minekutána a káptalan része meg fog világosíttatni". A kocsmáitatást a Fenesy szerződéshez hasonlóan határozták meg, hozzátéve, hogy a káptalan kocsmájának bérbevételére elsődlegesen a városnak lesz lehetősége. Az Eger határában lévő régi telkeit és malomhelyeit a káptalan saját részére fenntartotta azzal, hogy azt a malmot, melyet a szerződés időszakában a káptalan területén a város tart a kezében, ezentúl is használhatja taksafizetés ellenében. 2 5 (Lásd Függelék.) 2 4 HML Eger v. ir. Miscellanea V-l/d/2. 13. sz. 2 5 HML Egri Kápt. Mit. Nagypréposti III. ir. XII-2/d/44. 81. sz. 13
