Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
Az 1748. évi rendelet az elkövetkezendő 12 évben érvényben maradt, csak néhány vonatkozásban kiegészítették, módosították 1748. július 14-én a hegybírák feladatává tették, hogy az általuk felfogadott kerülőket feladataikra kioktassák, feleskessék, felosszák szőlőhegyenként. 50 1 A kerülők számát négyre csökkentették, s a szőlőpásztorok fogadását a gazdák szabad akaratára bízták. A pásztorok fizetését öt forintban szabták meg, valamint minden szőlő után kaptak egy font húst és egy kenyeret. A kerülők és a pásztorok bérét a gazdák kötelesek Szent Márton napig (november 11.) összeszedni és a nótáriushoz vinni, aki kifizette őket. 502 1757. december 20-án a város tanácsa kötelezővé tette a szőlők területének felmérését, mivel nem tudták meghatározni, hogy az egyes gazdáknak mennyi kerülőbért kell fizetniük szőlőjük után. 50 3 Az 1748-as és az azt követő rendelkezéseket azonban sűrűn áthágták, főleg a vincellérek, akik magasabb bért fizettek a limitáltnál. A város lakosainak kérésére 1760-ban Barkóczy Ferenc, 1772-ben pedig Eszterházy Károly püspök újraszabályozta a hegyrendészetet. 504 (Lásd Függelék.) Az 1760. évi statutum teljes egészében magában foglalja az 1748. évi szabályrendelet szövegét, de egyes részeit kibővíti. A munkabér-limitációkat áthágok közt már nemcsak a vincellérek büntetését, hanem a szőlősgazdákét is tartalmazza, akiket első alkalommal három, minden további esetben 6-6 rénes forintra büntetnek a hegybírák. Javítottak a munkaminőség ellenőrzésén, a szőlőkben kárt okozó marhalegeltetés meggátlásának módján, egyszerűsítették a kárt okozók büntetési eljárását. A hegybírák által felfogadott szőlőpásztorokat, akiknek Szent Lőrinc mártír napján (augusztus 10-én) kellett munkába állniuk, a város nótáriusa eskette fel. A hegyrendészet 1760. évi szabályozásához kapcsolódott, hogy még ebben az évben pontosan összeírták a szőlőterületeket. 50 5 Az 1760-as években a kisparcellával rendelkező szőlőbirtokosok számára egyre terhesebbé vált a hegyrendészet finanszírozása, s elsősorban a hegykerülők és a szőlőpásztorok felfogadása ellen berzenkedtek. Az 1772. évi szabályzatban a földesúr már közvetlen beleszólást igényel a hegyrendészetbe is. A hegybírói kinevezési jog szélesítésén kívül elrendeli, hogy ha a szőlősgazda nem megfelelően műveli vagy művelteti a szőlőjét, azt többszöri figyelmeztetés és büntetés után el is lehet venni tőle és másnak adni. Ezt a városi magisztrátuson keresztül a földesúr engedélyezi. Az egymással pörlekedő szőlőszomszédok végső fellebbezési fórumának, a hegybíró, a magisztrátus után az úriszéket teszi meg. Meghatározták a napszámbéreket is. Az előzőktől eltérően bizonyos esetekben elnézik a szakmánymunkát is. A hegybírák kötelességévé tette protokollumot vezetni. Elrendelték a szőlők összeírását szüret előtt, méghozzá a termő szőlő mellett az új ültetést, a szőlőnek való gyepet, a szőlőalját is, melyet a 50 1 HML Eger v. tjkv. V-l/a/15. 52. 50 2 HML Eger v. tjkv. V-l/a/18. 92., 108. 50 3 HML Eger v. tjkv. V-l/a/19. 60. 50 4 HML Eger v. ir. V-l/b/34. B. XXIV. a 5., 8., 9., 32-33., 59., V-l/b/71. B. XLIX. a. 126. 50 5 HML Eger v. ir. V-l/b/48. B. XXXIV. a. 62. 118
