Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
tározták a velük szemben támasztott követelményeket is: „...olyan szolgák állíttassanak be az anyaszentegyház szolgálatára, akik nemcsak istenfélők (mivel ez minden keresztény emberben kívántatik), de jó tudósok is legyenek, hogy netalántán az ő tudatlanságuk miatt a keresztények között botránkozást tegyenek nem tudván maguk hivatalában rendesen eljárni, ezért kívánjuk, hogy kántorságra olyan becsületes személy applicaltassék, aki ex arte et usu peritus légyen az isteni szolgálatnak véghez vitelére, s mások is tanulhassanak tőle..." Aki közülük feladatát nem megfelelően látta el, elbocsátották: „...cathegorice meg kell mondani káplán uraiméknak, ha hivataljukban el nem járnak, ő kegyelmek helyett olyakat keres a becsületes város, akik is az isteni szolgálatot a város régi jó rendtartása szerint elkövetik és véghez viszik. " 4Ü 9 A városban lakó németek és szlovákok azon kívánságát, hogy anyanyelvükön tudó káplánt és kántort alkalmazzanak, engedélyezték, de a felmerülő költségeket már rájuk hárították. 41 0 A városi szabályrendeletek másik része a hívek vallásgyakorlatával, a templomi renddel, a szentmisével kapcsolatos intézkedéseket ölelte fel. Meghatározták a misék idejét, tiltották az azzal egyidejű vásártartást és minden olyan tevékenységet, amely a hívek áhítatát károsan befolyásolta. 4" 1719-ben - a püspöki szentszék döntvénye nyomán - részletező rendeletet alkottak az ünnepek idején követendő rendről és magatartási normákról. Tiltották, hogy a mise ideje alatt a sörfőzők kocsmai szállítást végezzenek, azt követően is csak plébánosi engedéllyel tehették meg. A fuvarozást is hasonlóan szabályozták. Az útban lévők számára kötelezővé tették a miselátogatást, de ezt minden városlakó számára is előírták büntetést helyezve kilátásba a mulasztókkal szemben. Az ünneppel összeférhetetlen és illetlen viselkedést, az ivást, a tobzódást, a táncot, a vadászatot és a halászatot szintén tilalmazták. 41 2 Az egyházi ünnepek méltó körülmények között való meg40 9 HML V-101/a/2 236-238. p. (1703. május 16.), HML V-101/a/5 320. p. (1754. november 29.), HML V-101/a/6 173. p. (1769. január 23.), HML V-101/a/7 303-304. p. (1790. február 6.), HML V-101/a/10 506-507. p. (1823. február 8.), Kovács (szerk.) 1984. 27-28., 120., 147., 191., 285-286. p. 1778-ban az éneklésre és orgonálásra nem alkalmas kántor elbocsátásáról döntöttek. HML V-101/a/6 493. p. (1778. március 7.), Kovács (szerk.) 1984. 159. p. 41 0 A németeknek 1777-ben engedték meg saját káplán alkalmazását, a szlovákoknak pedig 1825-ben tették lehetővé anyanyelvi kántor felfogadását. HML V-101/a/6 475-476. p. (1777. december 6.), HML V-101/a/l 1 69-70. p. (1825. július 9.), Kovács (szerk.) 1984. 158., 294. p. 4, 1 HML V-101/a/2 1. p. (1697. június 24.), 236-238. p. (1703. május 16.), 241. p. (1703. július 4.), HML V-101/a/4 620. p. (1744. április 24.), 755. p. (1748. április 6.), HML V101/a/9 506. p. (1815. március 18.), 537. p. (1815. augusztus 6.), HML V-101/a/10 554555. p. (1823. szeptember 3.), HML V-101/a/ll 542. p. (1830. május 29.), Kovács (szerk.) 1984. 20., 27-28., 29., 100-101., 104., 259., 262., 287-288., 307. p. 41 2 HML V-10l/a/2 786-789. p. (1719. szeptember 13.), Kovács (szerk.) 1984. 56-57. p. 88
