Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
lyeknek tevékenységükért külön fizetést biztosítottak. A tanítók készpénz mellett természetbeli juttatást is kaptak, melyet a 18. század elején a templom jövedelméből, a század végén pedig már a város költségvetéséből biztosítottak. 37 2 A tandíj összegének megállapításakor különbséget tettek a helybeli és vidéki tanulók között, az utóbbiak számára mindig magasabbat, a városbeliek által fizetett összeg kétszeresét határozták meg. 37 3 Egészségügyi és szociális ellátás A közegészségügyi és szociális gondoskodás ügyei a korban nem határolódtak el egymástól. A 18. század elején járványellenes intézkedésekben merült ki jobbára a tanács igazgatási tevékenysége, de már a század második felétől a szervezett egészségügyi rendszer kiépítése vált feladatává, s ezzel egyidejűleg maga a terület hangsúlyosabb és szabályozottabb kereteket kapott. Járványok idején annak megelőzésére, továbbterjedésének megakadályozására hoztak intézkedéseket. 1739. április 24-én született az első ránk maradt óvintézkedés a pestis behurcolása ellen, amikor az árkokkal és tövissel körülvett város kapuihoz őröket jelöltek ki, hogy az idegen helyről érkezőkre különös figyelemmel legyenek, nehogy általuk a betegség a városban is felüsse a fejét. Júliusban a járvány már elérte a szomszédos helységeket is, ezért újabb rendeletben határozták meg a teendőket. A Csapó utca végén, a kerítésen kívül lévő kocsmát kijelölték ,jMzaretum"-nak, ahová a fertőzött személyeket elhelyezték. Felügyeletét az önként jelentkező vicenótáriusra bízták, s gondoskodtak megfelelő számú ellátó személyzetről. A betegek élelmezését is biztosították, aminek költségei éppúgy, mint a gondozók fizetése a várost terhelték. A lelki gondozást két kirendelt pap végezte. A lábadozóknak, esélyt adva gyógyulásuknak, külön helyet biztosítottak a város másik külső területén lévő lakóházakban. Rendeletben határoztak a pestises időszakban a vásártartásról, az idegen helyekről érkezők fokozott vizsgálatát írták elő. 37 4 37 2 1 703-ban a kántortanító fizetése 50 magyar forint, 100 font hús, 16 kila búza, 1 posztónadrág („karasia nadrág"), 1 pár kordován csizma és két szekér fa. HML V-101/a/2 236. p. (1703. május 18.) 1813-ban 10 forinttal emelték fizetésüket és 2 kila búzát kaptak, így a professzor 120, egy-egy tanító pedig 110 forinttal szerepelt a költségvetésben. HML V-101/a/9 353. p. (1813. január 16.), HML V-101/b/228 Fase. CCXXVIH. 1813-1814. Lásd még HML V101/a/2 396-397. p. (1707. március 2.), HML V-101/a/5 355. p. (1755. november 6.), HML V101/a/14 108. p. (1841. október 20.). Kovács (szerk.) 1984.27., 251., 39.,123., 329. p. 37 3 1 8 1 2-ben a helybeliek 30 krajcárt, a vidékiek 1 forint tandíjat fizettek, 1818-ban az inflációhoz mérten 1 és 2 forintban határozták meg. HML V-101/a/9 341-342. p. (1812. november 14.), HML V-101/a/10 180. p. (1818. november 12.). Lásd még HML V101 /a/5 355. p. (1755. november 6.). Kovács (szerk.) 1984. 251., 273., 123. p. 37 4 HML V-101/a/4 401-402. p. (1739. április 24.), 415-416. p. (1739. július 25.), 490-491. p. (1740. január 4.), Kovács (szerk.) 1984. 93-94. p. 82
